Márton-napi műsor
Márton-nap
(november 11.)
A Márton-napi óvodás játékban is tevékenyen részt vesznek a gyerekek:
— megismerjük Szent Márton történetét
— eljátsszuk életének két legendás eseményét
— a jó cselekedetekre buzdítjuk egymást: beszámolók: ki milyen jót tett mostanában…
— énekelünk, dalokat tanulunk, zenélünk ütőfákkal, hangszerekkel
— népi játékokat játsszunk: libás játékokat is
— mulatunk: dalolunk, csujogatunk, táncolunk
— körtánc, csárdás, legényes, kígyózó táncok
Szent Márton Magyarország védőszentje — Szűz Mária mellett!
A november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Napjainkban ebből leginkább a Márton-napi liba fogyasztása maradt fent. A naphoz azonban Szent Márton legendája is kötődik.
A Márton-nap története
A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.
Márton napi vigasságok, rendezvények
A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában. Az újbor megkóstolása, finom ételek fogyasztása már önmagában jó hangulatot teremt. Ehhez járulnak hozzá az országszerte megrendezésre kerülő Márton-napi vigasságok és mulatságok.
A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Az ilyen felvonulások egyre elterjedtebb hazánkban is, leginkább gyerekek, kisgyerekes családok vesznek benne részt. Sötétedés kezdetekor maguk készített lámpásokkal (benne mécses vagy kis égő) járják az utcákat és közben Márton napi dalokat énekelnek. Ahol mód van rá, a vonulókat a lován ülő Szent Márton (piros köntösben, római katonának öltözve) vezeti a megemlékezés központi helyszínére. A gyerekek gyakran kis műsort adnak elő, jellemzően eljátsszák Szent Márton és a koldus találkozóját. A műsor befejezéseként Márton napi tüzet gyújtanak, liba alakú sütemény, weckmann (amely egy édes tésztából készülő, ember alakú figura) és meleg italok fogyasztásával zárul a felvonulás. Ilyen felvonulásokat jellemzően német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szerveznek hazánkban.
A játék felépítése
Közös éneklés
Lovaglás
Mondókák, versek, mesék libákról – verstanulás, versmondás
Óvodazenekar, közös éneklés, daltanulás
Körjátékok és egy csárdás – libás dalok éneklésével
Zenehallgatás – gitárkísérettel énekeljük (Áprily Lajos: Vadlúd voltam)
Libás játékok: Libásdi; Gyertek haza ludaim!
Színjátszás – eljátsszuk Márton történetének két eseményét
Énekek Szent Mártonról s a kis lámpásról
Táncház – éneklés közben páros csárdás, körtáncok és kígyózó, vonatozó táncok
Lámpás felvonulás
"Lámpásom a kezemben..." – ajánlatos lámpást készíteni és sötétedéskor lámpás felvonulást tatani, s még kincskereső sétát is tenni (ajándékokat, csemegéket, édességeket rejthetünk el)
Utalást tehetünk ezekre a libás mesékre, kérdezhetünk a meséről – el is el lehet játszani valamely részleteit:
- Ludas Matyi
- A kis libaárus lány
- Tolsztoj: Márton lúdja
- Az aranylúd (Grimm meséje)
- A libapásztorlány (Grimm meséje)
- Benedek Elek: Rókáné foga libacombra vágyik
A játék leírása (a sorrend megbeszélés szerint)
A játék során a többi műsorainkból ismert módon köszöntjük egymást, a Napocskát, és közös lovaglástanulás közben kilovagolunk a játék színhelyére.
Közös éneklés
Süss fel Nap! (itt is a ludakról énekelünk: „a ludaim megfagynak”)
Nyisd ki Isten kis kapudat!
Paripám csodaszép pejkó
Lovaglás
Kilovagolunk a falu szélére, ott a házak udvaráról kihajtjuk kis botokkal, kis ostorral a libákat a libalegelőre....
A Paripám csodaszép pejkó című Weöres-vers éneklése közben megtanulunk lovagolni: lépés, kocogás, ügetés, vágta....
Mondókák, versek libákról – verstanulás, versmondás
Nincs szebb állat, mint a lúd,
nem kell neki gyalogút.
Télen, nyáron mezítláb,
úgy kíméli a csizmát.
***
Gá-gá, ez a liba hangja,
legszebb lúd a faluba,
tolla fehér,csőre sárga,
büszke hosszú lúdnyakára.
***
Száz liba egy sorba,
mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
jaj, de begyesen jár.
***
A gúnárom elveszett,
Keresésére megyek,
Nincsen annak más jegye,
Szárnya, tolla fekete.
***
Elesett a lúd a jégen,
majd felkel a jövő héten.
***
Liba mondja, gi-gá-gá,
Elmegyek én világgá.
***
Egy-petty, libapetty,
Terád jut a huszonegy.
***
Gá, gá, gá,
megy a liba világgá,
A gazdája nem szereti,
Búzaszemet nem ad neki.
***
Szentendrei legények,
Libát loptak szegények.
Nem jól fogták a nyakát,
A nyakát, sej-haj a nyakát,
Elgágította magát.
***
Paradicsom, paprika,
Papucsban jár a liba.
***
Héja, héja, nincs itt liba!
Héja, héja, vaslapát,
Ne vidd el a kislibát,
Se apját, se anyját,
Se a libapásztorát.
Libuskáim, egyetek,
Szép kövérek legyetek.
(A libapásztorok biztatják a libákat)
***
Ködös Márton után (népköltés, megzenésítve)
Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz,
Havas Márton után
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja
Tél elejét szabja,
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.
Óvodazenekar, közös éneklés, daltanulás
Elénekeljük s el is zenélhetjük a játékaink dalait (a gyerekek ritmushangszerekkel, ütőfákkal)
Ráadásként őszi hangulatú dalokat is énekelhetünk, zenélhetünk, mint pl. Weöres Sándor: Galagonya; A tündér (Bóbita); Csiribiri
Siess libám
Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.
Száz liba egy sorba
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár,
Száz liba egy sorba.
Száz liba egy sorba (másik változat)
Száz liba egy sorba,
Mennek a tarlóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de peckesen jár
Száz liba egy sorba.
Egyél libám (népi gyermekdal – ÉNÓ 84.)
Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Hipp, hopp, hopp.
Egy, kettő, ha
Egy, kettő, ha,
Galagonya fa,
Aki úszik, le nem bukik,
Az lesz a liba!
Hatan vannak a mi ludaink (párválasztó körjáték)
Hatan vannak a mi ludaink
Három szürke, három fekete
Gúnár, gúnár, libagúnár,
Gúnár az eleje,
Szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,
Válasszon magának!
Te vagy a gúnár!
(másik változat: Akinek nincs párja, az lesz a gúnárja.)
A rátóti legények (Bánhidai legények – Szentendrei legények)
Bánhidai legények,
Libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
Kihajtom a libám a rétre
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe.
Ludasim, pajtásim (csak ez az első két versszak kell a gyerekeknek)
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj,
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj!
Körjátékok és egy csárdás – libás dalok éneklésével
(egybefüggően játsszuk mindet – karjainkkal utánozhatjuk lépegetés közben a libák szárnymozgását: könyöknél behajlított vízszintesen tartott karokkal)
Siess libám
Siess libám, begyet rakni,
Hazamegyünk tüzet rakni,
Estére, vacsorára
Mákoscsíkot főzni.
(a dal végén leguggolunk s fölállva megfordulunk, másik irányba folytatjuk, majd megint emerre – ismétléseknél egyre gyorsabban lépegethetünk egyszerre körbe-körbe, mi is sietünk haza.... mákos tésztát csinálni és vacsorázni)
Száz liba egy sorba
(kígyózó sétalépéssel megyünk, tekergünk, az ismétlésre irányváltás lehet – vagy pedig köralakítás után kéz a kézben lépegetünk, emelt lábakkal)
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de begyesen jár,
Száz liba egy sorba.
Száz liba egy sorba (másik változat)
Száz liba egy sorba,
Mennek a tarlóra.
Elöl megy a gúnár,
Jaj, de peckesen jár
Száz liba egy sorba.
Egyél libám (népi gyermekdal)
Egyél libám, egyél már,
Nézd a napot, lemegy már,
Éjfél tájba, nyolc órára,
Esti harangszóra,
Hipp, hopp, hopp.
(ÉNÓ 84. ) – Folyamatosan körbejárnak a gyerekek, a „Hipp, hopp, hopp” három szótagjára fokozatosan leguggolnak – sétalépéssel, minden 5. lépésre dobbantás az első négy sor éneklése közben
Egy, kettő, ha
Egy, kettő, ha,
Galagonya fa,
Aki úszik, le nem bukik,
Az lesz a liba!
Hatan vannak a mi ludaink (párválasztó körjáték)
Hatan vannak a mi ludaink
Három szürke, három fekete
Gúnár, gúnár, libagúnár,
Gúnár az eleje,
Szabad a mezeje,
Akinek nincs párja,
Válasszon magának!
Te vagy a gúnár!
(másik változat: Akinek nincs párja, az lesz a gúnárja.)
Először megbeszéljük, hogy hívják a fiú libákat: gúnár. Muzsikaszó közben kézenfogva, ha sokan vagyunk, csípőre tett kézzel körbe-körbe megyünk. Mikor elhallgat a zene, elengedjük egymás kezét, vagy levesszük a csípőnkről. Kiszemelünk magunknak valakit, és igyekszünk minél gyorsabban megfogni a kezét. Ha sikerült, a párunkkal együtt leguggolunk. Akinek nem jut pár, állva marad, ő lesz a “gúnár”. Mindenki rámutat, és háromra kiáltjuk: „Te vagy a gúnár!”
Ha párosan vagyunk, akkor a következő játékban a segítő, játékvezető felnőtthöz nem ér odafutni. Az ismétlésektől a gúnár beáll a kör közepébe s a körrel ellentétesen sétál.
A rátóti legények (Bánhidai legények – Szentendrei legények)
Bánhidai legények,
Libát loptak szegények,
Nem jól fogták a nyakát,
Elgágintotta magát,
Gí-gá-gú, te vagy az a nagyszájú!
(csárdáslépés váll-vállfogással, a 3. sortól páros forgás hullámzó, lenthangsúlyos ridalépéssel)
harmóniakíséret – kotta:
A rátóti legények, |
Am Am E Am |
Kihajtom a libám a rétre
(A lyukas a kalapom teteje kezdetű népdalunk 2. szakasza,
de az „Akkor szép az erdő mikor zöld“ kezdetű is ez)
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe. (vagy pedig: Nagyokat ütök a liba fejére)
(egymás után lépegetünk, mint a libapásztorok s jobb kezünkkel lépésre, ütemre kis csapásokat ütünk, mintha kis ostorral hajtanánk a libákat)
Zenehallgatás – gitárkísérettel énekeljük (Áprily Lajos: Vadlúd voltam – (Halász Jutka lemezéről)
Áprily Lajos: Vadlúd voltam
Valamikor vadlúd voltam,
Vadludakkal vándoroltam.
Nagy tavakért lelkesültem,
Tengeren is átrepültem.
Őszi fényben és homályban,
Fel-feltámad régi vágyam:
Társaimmal útra kelni,
Fényt és felhőt úszva szelni.
Majd ha végem itt elérem,
Vadlúd formám vissza kérem.
Jó barátok, ismerősök,
Hogyha jönnek bíbor őszök.
Nézzetek fel majd az égre,
Égen úszó vadlúd-ékre,
S azt mondjátok eltűnődve:
Újra vadlúd lett belőle,
S most ott száll a V-seregben,
Hangja szól a fellegekben.
Libalegelő (100 folk celsius)
A városi srácok nem is tudják, hogy milyen vad a nyár
A házak tövében és kinn a téren kicsi a látóhatár
Autók járnak minden felé és néha csikorog a fék
De ha eljössz hozzánk meglátod, hogy milyen gyönyörű az ég
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Libalegelő az egész határ, a libalegelőn nincs számtantanár
Egy szál gatyába' fürdünk a nyárba' itt, a libalegelőn
Reggeltől estig kint vagyunk a szabad ég alatt
Pecabot nem kell, csak puszta kézzel fogjuk a tóban a halat
Hogyha néha tüskébe lépünk nincsen semmi vész
Egymásnak szépen kipiszkáljuk, csupán ennyi az egész
Libalegelő az egész határ...
Ha váratlanul zivatar jön, akkor sincs semmi baj
Szedjük a nádat, rakjuk a házat, a szél ellen véd a gally
De ha kisüt a nap, jókedvünk a fényes égig ér
Aztán estefelém, ha hazaérünk még a szemünk is eddig ér
Libalegelő az egész határ...
Libás játékok: Libásdi; Gyertek haza ludaim!
Népi játékok
Eljátsszunk két libás játékot, a gyerekek egy részének bevonásával. Mivel ilyenkor szoktak vásárt is tartani, eljátszhatunk vásári játékokat is: A virágárus kislány és kérője játékát, és a Kitrákotty-mesét, amiben veszünk libát is, hangosan hallatjuk a hangját: gigágá!
Beültettem kiskertemet
Kitrákotty-mese
Libásdi
Gyertek haza ludaim!
Libás játékok:
- Gyertek haza ludaim,
- Egyél libám...
- Siess libám...
- Sas, sas vakulj meg...
- Héja, héja...
- Száz liba egy sorban...
- Hatan vannak a mi ludaink...
- Kacsa-liba-játék
Kacsa-liba-jéték
Körben ülnek a gyerekek, befelé fordulva. Egy gyermek kívül lépked körbe-körbe, egy-egy gyermek mögé érve mondogatja: „kacsa-kacsa-kacsa....” és mindig a sorban ülő következő gyermek fejére teszi a kezét, majd egyszer csak azt mondja: „liba” – ekkor föl kell pattannia a libuskának, és el kell kapnia a kiszámolót, aki körbefut, és amikor visszér a liba helyéhez, lecsücsül oda, ha nem kapta el közben a liba. Ha hamarabb ér oda, akkor a kergető lesz a kiszámoló. Amennyiben elkapja közben a liba a kiszámolót, akkor ő még egyszer kiszámoló lesz., a másik pedig visszaül a régi helyére.
Sok változatban ismert, igen elterjedt és kedvelt játék a libásdi. Az egész magyar nyelvterületen játsszák, de szeretik a hazai sváb, erdélyi szász és szlovák gyerekek is.
Libásdi
Sok változatban ismert, igen elterjedt és kedvelt játék a libásdi. Az egész magyar nyelvterületen játsszák, de szeretik a hazai sváb, erdélyi szász és szlovák gyerekek is.
A játék szereplői: egy anya (gazdasszony), egy (vagy több) farkas és a libák. Az anya és a libák egymással szemben állnak, köztük, de tőlük oldalra van a farkas.
Az anya átkiált a libáknak:
- Gyertek haza, ludaim!
- Nem megyünk!
- Miért?
- Farkas van a híd alatt!
- Mit csinál?
- Mosdik!
- Mibe törülközik?
- Arany kiskendőbe!
- Hova teszi az arany kiskendőt?
- Arany kisládába!
- Hova teszi az arany kisládát?
- Arany nagyládába!
- Hova teszi az arany nagyládát?
- Tűz alá, víz alá, bokor alá!
- Gyertek haza, ludaim!
Erre a libák az anyához szaladnak, közben a farkas megpróbálja megfogni őket. Akit elkap, az kiáll. A játék addig tart, míg van liba.
Játsszák úgy is, hogy a libákat egy pásztorlány hajtja ki. Ilyenkor ő szól az anyának:
- Anyám, anyám, ehetném!
- Gyere be!
- Nem merek.
- Mitől félsz?
- Fias farkas van az erdőben.
- Mit eszik?
- Kosfejet!
- Mibe mosdik?
- Aranycsészébe!
- Mibe törülközik?
Loncos kutya farkába!
- Gyere be tisztára, búzára!
Előfordul, hogy akit a farkas megfog, az nem áll ki, hanem szerepet cserél a farkassal, illetve ő is farkas lesz.
Gyertek haza ludaim!
Szerepjátszó, párbeszédes játék. A „libák” arccal előre egymás háta mögött sorakoznak. Velük szemben, távolabb áll az „asszony”, közepütt a „farkas”. Párbeszéd az asszony és a libák között:
„Gyertek haza ludaim!
-Nem megyünk.
-Miért?
-Félünk.
-Mitől féltek?
-Farkastól.
-Hol lakik?
-Bokorban.
-Mit eszik?
-Lúdhúst.
-Mit iszik?
-Lúdvért.
-Mibe mosdik?
-Aranymedencébe.
-Mibe kendőzik?
-Kiscica farkába.
"Gyertek haza ludaim!”
Ezután kifutnak. Akit elfog a farkas, azzal szerepet cserél.
A játéknak van fogyó-gyarapodó változata is; ekkor az összes játékos a farkas háta mögé kerül. A Gyertek haza ludaim! kedvelt, általánosan elterjedt játék.
Színjátszás – eljátsszuk Márton történetének két eseményét
Márton történetének elmesélése röviden a gyerekek bevonásával: kérdéseinkre válaszolnak. Lehet az is, hogy egy-két gyermek elmeséli az egészet, ha jól tudja. De megemlékezünk Ludas Matyiról is…
1./ Eljátsszuk, amint lovas katonaként vörös köpenyegben megszánja a télben didergő koldust, betakarja, együtt elalszanak ülve, majd álmában megjelenik neki Jézus – 4 szereplő kell: Márton, egy ló (erős fiú hátán viheti a katonát), a koldus, és Jézus.
2./ Püspökké szentelés: Márton, néhány pap, sok liba az ólban és a sokadalom a templomban: kérlelik a papok, hogy legyen a jószívű, tiszta életű Márton az ő papi vezetőjük, a püspökük – ám ő vonakodik, nem méltó rá, mondja. Egyszer csak elfut a paptársai elől, és elbújik egy libaólban. Elkezdik keresgélni a papok, már majdnem feladják, amikor elkezdenek éktelen gágogással, szárnycsapkodással röpdösni a ludak, s így megtalálják Mártont, akit fölemelnek négyen, és viszik a templomba, székre állítják, és fölszentelik püspökké. Márton megáldja a gyülekezetet, a ludakat pedig levágatja büntetésből…. (ez utóbbit nem szerencsés elmondani a gyerekenek).
A végén daltanítás:
Éljen Márton, a jószívű Márton! (szerző: Szendrey Marót Ervin )
Éljen Márton, a jószívű Márton!
Élj sokáig püspökünk,
S rád Isten- áldás szálljon!
Énekek Szent Mártonról s a kis lámpásról
Szent Mártonnak ünnepén
Szent Mártonnak ünnepén
Égő lámpást viszek én,
Világítson mindig minekünk,
ahol járunk, hova megyünk.
Pogány volt ő, katona
Úgy lett Isten bajnoka.
Ketté vágta díszes köpenyét,
Betakarta koldus testét.
Osszuk szét a köpenyét.
Öröksége a miénk.
Pannon földnek drága nagy fia,
Segíts minket, vigy a jóra.
kíséret – harmóniakotta:
|
Szent Mártonnak ünnepén |
C C G C |
A A E A |
https://www.youtube.com/watch?v=p-85Dh02tkI
A lámpásom a kezemben
|
A lámpásom a kezemben |
E E E E |
A lámpásom a kezemben / Kis lámpás, kis lámpás
|
A lámpásom a kezemben Kis lámpás, kis lámpás |
D D D D D D D D |
Márton-nap a Nyíregyházi Waldorfban, 2012.
https://www.youtube.com/watch?v=gSHrrGOwrBI
A lámpásom a kezemben – (másik változat)
A lámpásom a kezemben, és szívemben nő a remény!
A lámpásom a kezemben, és szívemben nő a remény!
A csillagfény a földre ér és szívemben nő a remény!
A lámpásom a kezemben, és szívemben nő a remény!
Az égen ragyog egy csillag, s a földön ragyogok én!
Az égen ragyog egy csillag, s a földön ragyogok én!
A csillagfény a földre ér és szívemben nő a remény!
Majd egy falat kaláccsal útnak indul mindenki a december felé.
Szent Mártont hó és szél nyomán (kelta-ír jellegű pentaton-dal)
Szent Mártont hó és szél nyomán
Ló viszi, de vágtat ám
Szent Márton kedve jó vagyon
Meleg kabátja, hej nagyon :/
A hóban rongyos ember ül
Ruhája folt csak egyedül
„Segítsetek a nagy bajon
Mert végem lesz, ha megfagyok” :/
Szent Márton int a ló megáll
És csöndben áll a koldusnál
Szent Márton kardja gyorsan vág
Kabátja félbe tépve már :/
Szent Márton fél kabátot ad
A hála érte már fakad
De Márton gyorsan lóra száll
A másik féllel meg sem áll :/
Álmában jő egy tiszta fény
És lágyon kélő hang beszél
„ Amit te tettél jó lovag
A hálám érte elfogadd :/
harmóniakíséret – kotta:
|
Szent Mártont hó és szél nyomán |
C C C C |
http://www.emich.hu/wp/2010/marton-napi-dalok
Kis utcánkban lámpácskák
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a csillagok az égen,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a virágok a réten,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg
Kis utcánkban lámpácskák
Mint a festékek a képen,
Pirosan, zölden, kéken
Gyere Márton nézd meg
Kis lámpásom a kezemben
Kis lámpásom a kezemben, járom utamat.
Szívemben őrzöm a fényét egy égi csillagnak,
A láng elül, álom repül,
Az éjjen át jó éjszakát!
Lámpa, lámpa, lámpácska,
Lelkünk fényes csillaga,
Márton mutass utat nekem,
Világosítsd meg a szívemet,
Hogy jó ember legyek,
hogy jó ember legyek.
Ég a gyertya ég, el ne aludjék.
A szeretet a szívünkből, ki ne aludjék!
Névnapos időjóslás a télre
|
Ködös Márton után Havas Márton után, András napján a nagy hó |
C C C C G G G G |
https://www.youtube.com/watch?v=H2hQfSHVJ7w
Táncház – éneklés közben páros csárdás, körtáncok és kígyózó, vonatozó táncok
(Mulatás – Márton-napi vigasság: táncház, csujogatás – lásd a farsangi műsor leírását)
Körülbelül negyedórás, húszperces táncház – lehet félórás is
Lámpás felvonulás
A játék végén, mondhatunk egy fohászt, amennyiben kis ünnepi lakoma következik – szokás erre az alkalomra kenyeret, cipót, péksüteményeket, süteményeket sütni, készíteni
Kenyérszelő fohász
Földből magba, magból szárba,
Szárból virágba, virágból kalászba,
Kalászból kenyérbe, kenyérből testembe,
Testemből lelkembe, lelkemből lelkedbe.
Kották
Gyertek haza ludaim
A rátóti legények
Hatan vannak a mi ludaink
Egyél libám, egyél már
Egyél libám (zenekari akkordkísérettel)
|
Egyél libám, egyél már, |
D D |
Ludasim, pajtásim
Íme egy csodás csángó dal a ludakról (s persze a szerelemről)
Ludasim, pajtásim (csak az első két versszak kell a gyerekeknek)
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim?
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Tizenketten voltak, mind fehérek vótak.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Csak kettő vót barna, harmadik az anyja.
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj,
Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj!
Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj!
Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj!
Mer' ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz.
Mer' ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz.
Jöjjön haza ludam, vejsszen oda uram!
Jöjjön haza ludam, vejsszen oda uram!
Ő se vejsszen szegény, me' jó pipás legény.
Ő se vejsszen szegény, me' jó pipás legény.
(Moldva – Lészped község: csángó népdal)
harmóniakíséret – kotta:
|
Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim? |
F F C / F C F |
Ludasim, pajtásim – (másik változat)
Ludasim, pajtásim,
Hol az én lúdjaim?
Tizenketten vótak,
Mind fejérek vótak.
S kettő volt a barna,
Harmadik az anyja,
S után küldöm uram,
Hajtsa haza ludam.
Lyukas a kalapom teteje
Lyukas a kalapom teteje,
Kilátszik a hajam belőle.
De én azt szégyenlem legény létemre,
Lyukas a kalapom teteje.
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kimegyek melléje.
Kicsiket ütök a liba fejére,
Libuskám, ne menj a vetésbe.
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
Szent Márton Magyarország védőszentje (Szűz Mária mellett)
Kultusza
Szent Márton Pannóniában született, 316 táján, ma úgy tűnik Szombathely mellett a valamikori Szentmárton falu környékén. E hagyomány következménye ma a szombathelyi Szent Márton templom.
Apja a római légió tisztjeként szolgált. A források tanúsága szerint édesapja és édesanyja valószínűleg szláv eredetű volt, bár egyes történetírók kelta származásukat is lehetségesnek tartják.
Márton apja jutalmul Itáliában földbirtokot kapott, így a család Itáliába költözött. Gyermekkorát Márton Ticinum (Pavia) városában töltötte. Alig 12 éves, amikor azzal a gondolattal foglalkozik, hogy keresztény lesz és remeteként éli le életét. Szülei akarata ellenére, azok beleegyezése nélkül kérte felvételét a keresztények közé. A püspök kézrátétele a 12 éves Mártont hittanulóvá, katekumenné avatta. Márton 15 éves korában apja kívánságára jelentkezett katonai szolgálatra. Egy gyakorló lovascsapathoz került, mivel nagyon fiatal volt. 19 éves korában lett ténylegesen katona. Szolgálatának éveiben magatartása példamutató volt, méltó egy katekumenhez.
339-ben, 22 éves korában keresztelkedett meg, szolgálati helyén, Amiensben. A kereszténnyé lett fiatal katona parancsnoka kérésére még két évig szolgált a légió kötelékében. A Genovai öbölben, Gallinaria szigetén remete életet élt. Később Poitiers-ben 360-ban megalapította a Ligugé kolostort, az első szerzetesi közösséget Galliában. 371-ben vagy 372-ben a nép és a papság Tours püspökévé választotta. Püspökként is szigorú szerzetesi életet élt. Minden évben sorra látogatta a vidék egyházközösségeit, gyalog, szamárháton vagy dereglyén. Egyik vidéki egyházkerületében, Candes-ben megbetegedett és 397.11.08.-án meghalt.Tours-ban található sírja zarándokhely lett.
Magyarország védőszentje (Szűz Mária mellett), tiszteletére emelték a mai Pannonhalmán, a valamikori Szent Márton hegyén a Szentmártoni apátságot (mai pannonhalmi apátságot.) A szabolcsi zsinaton (1093) ünnepét nyilvánossá tették.
Regék, mondák, legendák róla röviden
a, Márton hun-magyar királytól származik
b, A legenda szerint Galliában, Ambianum (ma: Amiens) város kapujánál télen egy didergő koldusnak adta köpenye felét .
c, Márton kitér a püspökválasztás elől és ludak óljába menekül
d, Csodák: Galliában a ligugéi kolostorban történt, ahol buzgó imával feltámasztott egy meg nem keresztelt hittanulót. Másik halott feltámasztását is feljegyezték a krónikák. Lupicinusnak – egy jómódú polgárnak – fiatal rabszolgáját támasztotta fel imájával.
Zalai helynevekben: A mai Szombathelyi Egyházmegye területén 12 templom van, amelynek Szent Márton a patrónusa.
Szokások
Márton vesszeje
„Elhoztam Szent Márton püspök vesszejét,
A szokást nem mi kezdtük, s nem mi végezzük,
Állataiknak annyi szaporodása legyen,
Ahány ága-boga van a vesszőnek.”
A krónikák szerint e nap a fizetés (Márton-tallér), tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja volt. Szent Márton napján a pásztorok vesszőt adtak ajándékba a gazdáknak. Ez volt a Szent Márton vesszeje. Köszöntőt is mondtak, a gazda megfizette a bélesadót vagy rétespénzt. Márton vesszeje többágú volt, úgy tartották, ahány ága van, annyit malacozik a disznó. A bősi gazdák a disznóól tetejébe szúrták dögvész ellen. Tavasszal ezzel a vesszővel hajtották ki az állatokat.
„Jó estét kívánok! Elhoztuk Szent Márton püspök vesszeit. Se mink nem kezdtek, se mink nem végezzek. Úgy szaporodjanak a sertések, mint ennek ahány ága boga van.”
Márton és a ludak
A legenda úgy tartja, Szent Márton alázatból ki akart térni püspökké választása elől, a ludak óljába rejtőzött, azok gágogásukkal elárulták, amiért később büntetésül valamennyit levágatta. Innen a "Márton lúdja" elnevezés. Ilyenkor vágták le a tömött libákat, úgy tartották: "aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik.
„Novemberben, Márton napján
Liba gágog, ég a kályhán,
Aki libát nem eszik
Egész évben éhezik”
"Márton az új bor bírája", tartja a hiedelem, azaz ilyenkor már iható az új bor.
"Ködös Márton után
Enyhe telet várhatsz.
Havas Márton után,
Farkast soká láthatsz.
Szent Erzsébet-napja,
Tél elejét szabja.
Az András-napi hó
A vetésnek nem jó.”
A Márton napi időjárásból következtettek a télre:
"Ha Márton fehér lovon jön, enyhe tél, ha barnán, kemény tél várható."
Egy kalendáriumi regula szerint:
„Márton napján, ha a lúd jégen jár, akkor karácsonykor vízben poroszkál.”
Sokfelé azt tartják a Márton napi idő a márciusi időt mutatja. A Márton napi lakomán elfogyasztott lúd csontjából is időjárásra következtettek: ha a liba csontja fehér, és hosszú akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid akkor sáros. Dologtiltó nap volt. Tilos volt mosni, teregetni, mert a jószág pusztulását okozta volna. Sokfelé rendeztek Márton napi bálokat, vásárokat. A mezőgazdasági év és a lelkek idejének végét jelentette. Előestéjén Márton-maskarák jártak családról családra - eredetileg csak elmaszkírozott fiúk - , akik énekeltek és jó termést kívántak a háznak. A Márton-napi maskarázásban az ősök kultuszának nyomait látják.
A kalotaszegi falvakban a jószág behajtása alkalmából Márton-napi bált rendeztek. Ezen a vidéken igen"Gyertek haza ludaim!" A libát nemcsak finom húsa, hanem puha tolla miatt is szívesen tartottak a falusi házaknál. A tisztaszoba magasra párnázott ágyaiba nagyon sok toll kellett. Téli estéken a lányok és asszonyok fosztották meg a lúdtollat nagyon vidám hangulatban. Míg a kezük járt énekeltek, meséltek, beszélgettek.
Ludasjátékok forgatókönyve
Ludasjáték : Hatan vannak a mi ludaink: Libás játékok gyűjteménye Muzsikaszó közben kézenfogva, ha sokan vagyunk, csípőre tett kézzel körbe-körbe megyünk. Mikor elhallgat a zene, elengedjük egymás kezét, vagy levesszük a csípőnkről. Kiszemelünk magunknak valakit, és igyekszünk minél gyorsabban megfogni a kezét. Ha sikerült, a párunkkal együtt leguggolunk. Akinek nem jut pár, állva marad, ő lesz a gúnár. Mindenki rámutat, és háromra kiáltjuk: Te vagy a gúnár! Ha párosan vagyunk, akkor a következő játékban a segítő, játékvezető felnőtthöz nem ér odafutni Ludasim, pajtásim / Szalóki Ági (Cipity Lőrinc c. lemezen) Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim? Ludasim, pajtásim, hol az én lúdjaim? Tizenketten voltak, mind fehérek voltak. Tizenketten voltak, mind fehérek voltak. Csak kettő volt barna, harmadik az anyja. Csak kettő volt barna, harmadik az anyja. Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj! Kerülj, ludam, kerülj, kertem alján kerülj! Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj! Csak ott es úgy kerülj, búval meg ne merülj! Mer ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz. Mer ha belémerülsz, soha ki nem kerülsz. Jöjjön haza ludam, vejszen oda uram! Jöjjön haza ludam, vejszen oda uram! Ő se vejszen szegény, me jó pipás legény. Ő se vejszen szegény, me jó pipás legény. 22
Libásdi Sok változatban ismert, igen elterjedt és kedvelt játék a libásdi. Az egész magyar nyelvterületen játsszák, de szeretik a hazai sváb, erdélyi szász és szlovák gyerekek is. A játék szereplői: egy anya (gazdasszony), egy (vagy több) farkas és a libák. Az anya és a libák egymással szemben állnak, köztük, de tőlük oldalra van a farkas Az anya átkiált a libáknak: - Gyertek haza, ludaim! - Nem megyünk! - Miért? - Farkas van a híd alatt! - Mit csinál? - Mosdik! - Mibe törülközik? - Arany kiskendőbe! - Hova teszi az arany kiskendőt? - Arany kisládába! - Hova teszi az arany kisládát? - Arany nagyládába! - Hova teszi az arany nagyládát? - Tűz alá, víz alá, bokor alá! - Gyertek haza, ludaim! Erre a libák az anyához szaladnak, közben a farkas megpróbálja megfogni őket. Akit elkap, az kiáll. A játék addig tart, míg van liba. Játsszák úgy is, hogy a libákat egy pásztorlány hajtja ki. Ilyenkor ő szól az anyának: Előfordul, hogy akit a farkas megfog, az nem áll ki, hanem szerepet cserél a farkassal, illetve ő is farkas lesz.
Száz liba egy sorba Szereplők: sas, héja, farkas, ijesztő legény, libát lopó legény, libapásztorok, libuskák, gazdasszony, nagymama Kellékek: az állatoknak fejdíszek, botok, kukoricaszárak Játék menete: A gazdasszony a lányait elküldi libákat őrizni. Megszámolják, hány libát hajtanak ki (kukoricaszár alatt bújnak ki) A nagymama elkíséri a lányokat, akik terelgetés, őrzés közben mondókáznak, énekelnek, játszanak. Liba mondja gá, gá, gá, Elmegyünk mi világgá. Gá, gá, gá, megy a liba világgá, A gazdája nem szereti, Búzaszemet nem ad neki. Kő kút körül út, körbefutja hosszú nyakú Fehér lúd. Nincs szebb madár
Paradicsom, paprika, Papucsban jár a liba. A legelésző libákhoz héja közelít, a libák hangoskodnak, a lányok elzavarják a héját: Héja, héja, nincs itt liba Héja, héja, vaslapát Ne vidd el a kislibát Se apját, se anyját Se a libapásztorát. A libapásztorok biztatják a libákat: Libuskáim, egyetek, Szép kövérek legyetek. A kislibák mondogatják: Papatyi, papatyi, a nagylibák: Bele, bele, bele, bele Árok partján a liba Azt gágogja: taliga. Újra veszély fenyegeti a libuskákat: sas közelít hozzájuk. A lányok elzavarják: Sas, sas, vakulj meg, Hogy a libát ne lásd meg. Sas, sas, lakatos, Látom, lábad ripacsos. Addig libát nem adok Míg százat nem fordulok. A libapásztorlányok úszkálni a tóra terelgetik a libákat: Száz liba egy sorba Mennek a nagy tóra Elöl megy a gúnár Jaj, de begyesen jár. Úszkálás után visszaterelgetik a libuskákat a legelőre, közben néhány legény libát próbál lopni.
Szentendrei legények, Libát loptak szegények, Nem jól fogták a nyakát, Elgágintotta magát. A legények elfutottak, a lányok játszanak még egyet: Egy petty, libapetty, Terád jut a huszonegy. Akire jutott, ő vezeti a játékot. Hatan vannak Biztatják a libákat: Egyél libám egyél Egymástól kérdezgetik: Sűrű csillagos az ég, A te libád kinn hál még? Farkas lapul a bokorban, figyeli a kislibákat. A gazdasszony hazahívja a libákat, de előbb a lányoknak megsúgja, hogy mire jöjjenek haza: Gyertek haza ludaim! A farkas megfog néhány libát. A gazdasszony megszámolja a libákat, miután hiányzik néhány, keresésükre indulnak. Beszélgetnek a farkassal: Farkas koma, nem látott erre libákat? Ott repülnek a levegőben. Mi zörög a padláson? (libák zörögnek) A fiaim diót törnek. Hadd nézzük meg! Elveszett a kulcsom. Majd megkeressük. A libapásztorlánykák megtalálják a kulcsot, kiszabadítják a libákat, a farkast pedig megkergetik. Hazaérkezik mindenki nagyon éhesen. Árok partján egy liba Helyszín: udvar, füves terület, tollfosztó Szereplők: libák, libapásztorok Kellékek: farkas fejdísz, kosarak, zsákok a libatollnak, fehér lepedők az ijesztőknek A libuskák gágognak, a libapásztorok számolgatják őket, hányat terelnek legelni: Tíz, húsz, harminc. Száz! Száz liba egy sorba, Mennek a nagy tóra, Elöl megy a gúnár, Jaj, de begyesen jár! Gi-gá-gá! Az utolsó mindig előrefut, utána ő vezeti a sort. Így megy addig, míg el nem érik a tavat. Itt vígan fürödnek a libák: Egy, kettő, ha; galagonya fa, Aki úszik, le nem bukik, az lesz a liba. Míg a libák fürdenek, a libapásztorok játszanak: Játsszunk gólya viszi a fiát! Gólya viszi a fiát, Hol felveszi, hol leteszi, Viszi, viszi, itt leteszi, hopp! Most meg törjünk sót! Mit látsz? Eget, földet, csillagot, Papok hátán kalapot, Sós kenyérbe harapok, Tegyél le, mert meghalok!
Míg a pásztorok játszottak, közéjük osont a farkas: Hú-ú-ú üvölt a farkas és ásogat. Mit ás, mit ás, farkas koma? Kemencét! Minek az a kemence? Vizet forralni. Minek az a forró víz? Libát kopasztani. A pásztorok hívni kezdik a libákat: Gyertek haza ennyire! (kezükkel mutatnak egy kis távolságot) Nem megyünk! Gyertek haza ennyire! Nem megyünk! Gyertek haza ennyire! Megyünk! Ügyesen kell cselezve átszaladniuk, nehogy a farkas elkapja őket. A megmenekült libákat terelgetve indulnak haza a pásztorok. Siess libám, begyet rakni Otthon a gazdasszony várja őket. Számlálgatja a libáit, nézegeti, ettek-e eleget? Begyeiket nézegeti: tele-üres, tele-üres.. Bizony keveset ettetek, meg kell tömni benneteket, hogy jó kövérek legyetek, szép legyen a tollatok! A nagyobb gyerekek terpeszülésben ülnek, maguk elé ültetik a kisebbeket a libákat- és megtömik, majd megtépik őket. S libák gágognak, a tépkedők pedig vigasztalják őket: Paradicsom, paprika, Papucsban jár a liba. Árok partján ül egy liba, Azt gágogja, hogy taliga. Kosárba, zsákba teszik a tollakat, libatollal felsepernek. Egy hét múlva tollfosztóba várunk ide mindenkit! A lányok készítik a tollfosztáshoz a kosarakat, anginokat, a fiúk kimennek (lepellel fedik magukat). Gazdasszony énekel: Este van már, késő este, kilencet ütött az óra. Az én kedves kisangyalom mégse jön ide a fosztóba. Vagy aluszik, vagy beteg, vagy talán nem is szeret? Így hát kedves kisangyalom tiltva leszek én tőled. Mikor jönnek már a legények a fosztóba? Hej lányok, ne csak a legényeket várjátok, hanem a tollat szaporábban fosszátok, különben sose telik meg a dunyhátok, párnátok! Kintről félelmetes hangok hallatszanak be: a legények lepleket terítenek magukra, ijesztgetve jönnek. A lányok remegő hangon kiáltanak ki:ihi-uhu ki jár erre? Mér nem mégy el valamerre?
"Egyél libám, egyél már!" - a libalegeltetés a gyerekek dolga volt
A népdal sokat elárul:
Kihajtom a libám a rétre,
Magam is kifekszek melléje,
Nagyokat ütök a liba fejére,
libuskám ne menj a vetésre.
A libalegeltetés elsősorban a gyerekek dolga volt. Amint jóra fordult az idő, a reggel a gyerekeket már a legelőn érte. Az volt a feladatuk, hogy a libákat szemmel tartsák. Hogy mentek a libák? Hát így, ahogy a népdalból ismerjük:
Száz liba egy sorba,
Mennek a nagy tóra,
elől megy a gúnár,
jaj de begyesen jár,
száz liba egy sorban,
mennek a nagy tóra.
Legeltetni naponta kétszer kellett, reggel és délután Nyáron már reggel 6 óra tájban kellett kihajtani a libákat, még a kánikula előtt. A gyerekek délutáni 5 óra felé indultak a délutáni kihajtásra. A sok fehér liba ellepte a mezőt, mögöttük lépdelt a gyerekek serege. Gondjuk volt rá, hogy a libáknak legyen megfelelő fürdőhelye és elegendő eledele. Figyelni kellett, hogy el ne kószáljanak, s nehogy elragadja valamelyiket a héja. Legnagyobb baj az volt, ha a gúnár elveszett, erről is szól dal: "A gúnárom elveszett, keresésére megyek, Nincsen annak más jegye, szárnya, tolla fekete..."
Gond azért akadt: "Akkor volt probléma, ha egy gúnár (aki, mint tudjuk a csapat feje) nagy gágogással és szárnycsapkodással elkezdett repülni!!!!!!!!!
A többi liba először csak figyelt, majd szinte gombnyomásra mind az 5-6-700 darab követte azt az egyet! Összekeveredtek. Mi pedig nagy kínlódások árán igyekeztünk kiválogatni a sajátjainkat. Hogy miről ismertük meg őket? Ja, még nem mondtam, pedig nagyon érdekes és fura dolog, de a gondos háziasszonyok különböző színű csíkokat festettek a libák fejétől a nyakán át a hátára. Képzeljétek el, azt a sok fehér jószágot, színes csíkokkal! De így volt.
Aztán, amikor csendesebb napok voltak, mert találtunk új, maggal teli tarlókat, akkor a libák is nyugodtabbak voltak. Nekünk, gyerekeknek volt időnk játszani. Bújócskáztunk.. Bebújtunk a kukoricásba, a szénaboglyákba, árkokba. Milyen izgalmas is volt!"
Este ugyanis el kellett számolni a libákkal. Közben persze játszottak, fogócskáztak, daloltak. Egészen késő őszig tartott a libalegeltetés időszaka.
Végezetül egy ismert népdal:
Sárga a liba bögye,
nincsen aki megögye.
Hej ha tudna tenne róla.
Hej ha tudna tenne róla.
Hej ha tudna tenne róla.
Hej ha tudna tenne róla.
(Tánczos Erzsébet összeállítása)