Műsorok:

Vidám téli műsor

Decemberre is, de főleg januárra és februárra ajánlva. Kilovagolunk és lovasszánazunk játékból az erdőbe, igazi állatvédőkként viszünk eleséget a kis állatoknak a vadetetőbe és a madáretetőkbe, hogy legyen nekik is karácsonyuk.

A játékot én vezetem, gitárt használva és citerát – a segítőm egy hegedűs, néptáncos hölgy.

Először is varázsolunk jó időt, hogy ne dideregjenek az erdei, mezei állatok. Naphívogató játék, daltanulás: elmutogatunk és tapsolva kísérünk két könnyen megtanulható dalt (a rosszat nem szabad megidézni, kimondani, kívánni, tehát nem helyes az, hogy a "ludaim megfagynak" – ehelyett jót kívánunk minden állatnak, ezért úgy énekeljük, hogy "az állatok meg ne fagyjanak" – máskor lehet úgy, hogy "a gyerekek", vagy "a magyarok", vagy "a jó lelkek"):

Nyisd ki Isten kis kapudat

Nyisd ki Isten kis kapudat,

Hadd láthassam szép napodat,

Süss fel Nap, fényes Nap,

Kertek alatt az állatok

Meg ne fagyjanak!

Süss ki napocska!

Süss ki napocska!

Itt anyád, itt apád,
Sót törünk, borsot törünk,

Tökkel harangozunk!

Gyűjtünk a konyhában zöldséghulladékokat (kitaláljuk, hogy anyuka miket szokott hámozni főzéskor), és mindent kosárba rakunk, fonnyadtabb káposztalevelekkel s almacsutkákkal együtt. Összegyűjtjük a madárkáknak a különféle magokat (kitaláljuk milyen magokat adhatunk a madarainknak és kik laknak a magyar kertekben s a természetben. Kiválasztunk egy fiút, aki ostorával vezeti a lovasszánt, fölrakjuk a kosarakat a szánra, majd mindannyian lóra pattanunk, és kilovagolunk az erdőbe, kísérve a szánt, megetetni a vadakat. A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: "Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!" Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol. 
Kiszórjuk a vadetetőben az állatoknak szánt eleségeket, teszünk a madáretetőkbe magokat, majd elmegyünk messzebb, fölmászunk a fákra fagyöngyért, csipkebogyót és galagonyát gyűjtünk, meg tobozokat, majd elbújunk a fenyők mögé s messzelátóval figyeljük, hogy milyen állatok merészkednek elő. Amikor a kis állatok jól laktak, odalopakodunk a közelükbe, s énekelünk nekik és zenélünk, megalakítva az óvodazenekart az ütőhangszerekkel, ritmusbotokkal.

Óvodazenekar

Hull a hó, hull a hó… – elmutogatjuk éneklés közben a három versszakot, mint állatvédők…

Vuk – egy versszakot el is fütyülünk, és itt is megintjük a vadászt, hogy ne bántsa az állatokat

Száncsengő – itt a csilingelő hangszeresek előre állnak, a kopp-koppnál dobogunk
Haragosi – az első versszakot lassan, majd egyre gyorsabban mondjuk, s helyben futunk
Olvadás – "Csipp-csepp, egy csepp – öt csepp meg tíz: olvad a jégcsap, csepereg a víz"– mókás számtanóra: mutatjuk kézzel a számokat, a jégcsapot és a csepergést, egyre gyorsulva.

Micimackó – itt az ütős zenekar mindent belead s az énekkar: Hull a hó és hózik, zik-zik...

A Csengőszó és még más közkeletű téli dalok is szerepelhetnek.

Állatkerti útmutató – minden versszak végén hangosan lalázunk együtt, és egy versszakot megtanulhatunk, pl. a Mars bele a cseresznyébe kezdetűt, amit egyre lassabban mondunk el, a végén pedig megtréfálom őket, mert nagyon gyorsan játszom s dalolom – ügyes gyerekek pár versszakot el is játszhatnak.

A zenekar utolsó száma után, miután megénekeltettük a kis vadállatokat, következik a tánc: először megtáncoltatjuk a mackót, dűlöngélve utánozva: Brumm-brumm, Brúnó…, majd kezdődik az óvodabál.

Óvodabál – Táncház – Néptáncvigasság.

Csárdásozunk: egy leány, egy legény – párt találunk mindenkinek, majd egy-egy dalra egy-egy táncot járunk, engem utánoznak a gyerekek: még a kiscsoportosok is tudják és nagyon élvezik. Van forgatós tánc is, a lányok kedvence, és van legényes tánc, csapásos, persze a lányok is táncolják. 20 percig szoktunk táncolni, de sokszor még tovább, mert nem akarják abbahagyni a gyerekek, így van úgy, hogy a 45-50 perces foglalkozás egyórásra nyúlik. Megtanuljuk közben azt is, hogy kéri föl a legény a leányt táncra (A fiú hozzálép, rámosolyog, nyújtja kezét, s kérdi: szabad egy táncra? A leány is nyújtja kezét, kicsit leguggol s mondja: szabad! Ekkor a legény megforgatja egyszer a leányt, s kezdődhet a tánc. A legvégén pedig úgy köszöni meg a legény a táncot, hogy erős karjaival fölemeli magasra a leányt derekánál fogva, majd megpuszilják egymást – ez a csúcspontja a játéknak, ilyenkor ragyognak sokan, főleg a lányok az örömtől, és nevetnek, kacagnak.

A keretjáték végén, miután a legények fölkapták s így megköszönték a táncot a leányoknak, még egyszer lóra pattanunk,s hazavágtatunk az oviba, egyre gyorsulva kiáltva: Paripám, csodaszép…., gyía, gyía, gyí, te paci, gyí, te paci… – leugrunk a lóról s szépen elbúcsúzunk.

A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Télen nagyon hideg van; Komáromi kisleány; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Zöld erdőben a tücsök; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.

Körjátékot, körtáncot is szoktunk táncolni, de a vonatozó, kígyózó táncok a kedveltebbek, ez szokott sokszor lenni a befejező móka.
 (Tekeredik a kígyó; Kis, kis kígyó; Tekeredik a kígyó, tekereg a fára; Kőketánc; Sétálunk, egy kis dombra…; Aki nem lép egyszerre; Megy a vonat Kanizsára; Bújj-bújj zöld ág; Haj, ki kisze, haj!). Választunk ilyenkor egy vonatot húzó mozdonyvezetőt.

A tekergős, kígyós játék szövege (ezután jön a sétálós, lecsücsülős, majd a menetelős, lábdobbantós dal, aztán a csihuhús, vonatos, aztán a bújós, macskaelfogós játék, legvégül a kiszeűző, tavaszhívó varázsmondóka):

Kígyózó táncdalok

Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,

Tekeredik a rétes,

Kígyó akar lenni!

Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,

Kis,kis kígyó, tekeredj a fáról!

Tekeredik a kígyó,

Tekereg a fára,

Addig-addig tekereg,

Míg leesik a sárba.

Kőketánc, kőketánc,

Kikerekítem, bekerekítem,
Kőketánc.


Haj, ki kisze, haj!



Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!

Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!

Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!

Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!

Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!

A fölhasználható táncos dalok címeit és a dalszövegek egy részét ide kattintva is megtekintheti.

Csujogatások – megtanulunk pár csujogatást is, egy-egy sort megismételnek a gyerekek – ti ti ti ti ti ti tá – egyik lábukkal dobbantva az ütemre, új sornál másik lábukkal. A versszakok végén hangosan csujogatunk, hujjogatunk: "Hujj-jujj-jujj-jujj-jú-jú!" – ti ti ti ti tá tá.

Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!

Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!

Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

Három éjjel, három nap
Nem elég a lábamnak.
Bárcsak ez az éjszaka
Szent-György napig tartana,

Elmúlt farsang, itt hagyott,
A lányoknak bút hagyott,
De énnékem nem hagyott,
Mer' én mindig víg vagyok,

Járd ki lábam, járd ki most,
Nem parancsol senki most!
S az én lábam kijárja,
mert az szokott a táncra.

Ide lábam ne tova,
Ne idegen faluba.
Mert idegen faluba,
Nincs ilyen jó muzsika.

Zurgó dió, mogyoró,
az a leányoknak jó,
Kert tetején döglött ló,
az a legényeknek jó!

Aki réám haragszik,
egyen békát tavaszig,
tavasz után egeret,
míg a szeme kimered!

Kicsi nékem ez a ház,
Kirugom az oldalát,
Ha kirúgom, berúgom,
Mégis megcsináltatom.

Fiúk:
* Szembe rózsám, ha szeretsz, ha nem szeretsz, elmehetsz!
* Ördög bújjék beléje, válogat a legénybe'!
* Ez a lábam ez, ez, ez, jobban járja, mint emez,
* Járd ki lábam, járd ki most, nem parancsol senki most!
* Mit ér az a ráncos szoknya, ha a kislány tipe-topa!

Lányok:
* Csípd meg bolha a férfit, hadd ugráljon egy kicsit!
* Ördög bújjék magába, mit válogat a lányba?
* Mit ér az a pörge kalap, ha a legény csak egy falat!
* Sárgarépa, kender mag, Jaj, de huncut legény vagy.

Az oldal tetejére