Műsoraink, keretjátékaink
Minden játékos foglalkozás közös jellemzői: a gyerekek teljes bevonása a játékba, népdalok és megzenésített versek éneklése, népi játékok, ritmusfejlesztés, ütőhangszeres óvodazenekari játék, néptánc.
4) “Itt van az ősz, itt van újra.” Megzenésített verses, csöndesebb, meghittebb őszi műsor: énekelt versek, népdalok, mondókák, népi gyermekjátékok – és persze itt sem maradhat el egy kis táncház. Petőfi Sándor híres versének eléneklése adja meg a hangot.
5) Vásározás és látogatás nagyapó és nagyanyó tanyáján. Mihály-napi vásár és egyéb nevezetes vásár kapcsán is eljátszható keretjáték – kilovagolunk nagyapó és nagyanyó tanyájára, segítünk nekik a veteményes kertben, az állatok körül s a konyhában, sütünk a kemencében kenyeret, kalácsot, cipót, lepényt, perecet, kifliket, zsömléket – összegyűjtünk mindent, amit ki lehet vinni a piacra, a vásárba, aztán a piacon a keresett pénzen veszünk nagyapónak s nagyanyónak vásárfiát – kalapot, bicskát, kendőt, kötényt, papucsot és amit kérnek, Daltanulás, óvodazenekar, néptánc. A Kitrákotty-mese eljátszása itt elmaradhatatlan, és például a Beültettem kis kertemet című csodaszép dal és körjáték is, ami a virágárus kislány és kérőjének dala és versenyfutása.
7) Táncház. Lehetséges egyórás, játékos táncházat tartani, a gyerekek bírják… – bemelegítés, ritmusgyakorlatok, daltanulás, körláncban tánclépéstanulás, táncos játékok, páros csárdás, kígyózó táncok, össznépi vigasság
1) SZÜRETI MULATSÁG – ajánlott összekötni valódi szőlőszemezgetéssel, szőlőnyomkodással, préseléssel, mustkészítéssel.
A keretjáték menetének vázlata
Kirándulás Badacsonyba: lóháton megyünk a Balatonon-partig (megtanuljuk irányítani a lovacskát, megjelenítjük a lépést, az ügetést és a vágtát), majd áthajózunk a túlpartra. A szőlőskertben meglessük az alvó szőlőcsőszt és fölébresztjük: eljátsszuk a “Lipem-lopom a szőlőt” néhányszor. Eljárjuk az “A kállói szőlőben”-körtáncot, a “sűrű-sűrű, raff-raff-raff”-ra nagyokat dobbantva, jó csőszők módjára elriasztjuk a szőlőt dézsmáló, valóban rafogó és nem röfögő vaddisznókat. Minden szőlőtolvajt elhessegetünk: a rigókat, a seregélyeket, a szarkákat, a rókákat, az őzikéket, a nyuszikat és az embertolvajokat is. Szüretelünk kis kosárba, puttonyozunk, a szőlőt szemezgetjük, szétnyomkodjuk kézzel, aztán mezítláb tapossuk a dézsákban, hordókban, kádakban, végül megnyitjuk alul a csapokat és iszunk igazi mustot egymás egészségére… – Isten éltessen!
Ezután táncvigasság következik, mert jó munkáért, szép muzsika jár… Egy-egy tánclépést megtanulunk egy-egy dalhoz, a gyerekek egyből tudják is járni velünk, a lányok a fiúkkal párban csárdásoznak (Hopp Juliska, Szervusz kedves barátom..., Érik a szőlő, Hull a szilva a fáról, Zöld erdőben a tücsök, Szélről legeljetek, Komáromi kisleány, Télen nagyon hideg van, Hej Dunáról, Kis kece lányom, Tücsöklakodalom, Elvesztettem zsebkendőmet, Megismerni a kanászt, Úgy tetszik, hogy….,stb.).
Énekelünk a játék során több ismert dalt (Süss fel Nap!, Paripám csodaszép pejkó, Badacsonyi szőlőhegyen, Ettem szőlőt...,), amelyeket megtanulunk, megjelenítünk, elmutogatunk, tapssal kísérünk.
Hazafelé, a hajóállomásig az erdőben még gyűjtünk őzlábgombát és őszi erdei gyümölcsöket: csipkebogyót, bodzabogyót, galagonyát, somot, kökényt, áfonyát, szedret. A hajón még ütőfákkal és ritmushangszerekkel közös zenekart is alakítunk, és eljátszunk pár Weöres Sándor-verset: Őszi éjjel izzik a galagonya, A tündér (Bóbita), Csiribiri. A kikötőben eleséggel kedveskedünk a vadkacsáknak, hattyúknak, sirályoknak és a halacskáknak. A Balatonban még úszunk egyet (ezt imádják a gyerekek: lelkesek, kacagnak…): lebukunk a víz alá, fejest ugrunk, megtanuljuk gyorsan a négy úszásnemet, aztán még a kutyaúszást. Megtörülközünk, fölöltözünk, megkeressük a fűzfához kötött legelésző lovacskánkat, megveregetjük a fenekét, majd lóra pattanunk és hazaügetünk, meg vágtázunk a megtelt szőlőskosárkákkal. Az oviban, most már igazából: közösen szemezgetünk kis szőlőfürtöket és iszunk mustot vagy szőlőlevet, szörpöt. Még koccinthatunk is az óvónénik egészségére – megadjuk a módját...
Az elhangzó dalok gyűjteménye
(Műsoraink, keretjátékaink zömét Napköszöntéssel és lovaglással kezdjük, és néptánvigassággal zárjuk. A műsorok végén még egyszer lóra pattanunk s hazavágtatunk az oviba, egyre gyorsulva s kiáltva: Paripám, csodaszép…., gyía, gyía! gyí, te paci, gyí, te paci!… – aztán meghúzzuk a kantárszárat, megállítják a lovacskánkat – hóóó! – majd leugrunk a lóról s szépen elbúcsúzunk.)
Napköszöntés, Napüdvözlet
Először is varázsolunk jó időt, hogy ne dideregjenek az erdei, mezei állatok. Naphívogató játék, daltanulás: elmutogatunk és tapsolva kísérünk két könnyen megtanulható dalt (a rosszat nem szabad megidézni, kimondani, kívánni, tehát nem helyes az, hogy a „ludaim megfagynak” – ehelyett jót kívánunk minden állatnak, ezért úgy énekeljük, hogy „az állatkák meg ne fagyjanak” – máskor lehet úgy, hogy „a gyerekek”, vagy „a magyarok”, vagy „a jó lelkek” – lásd a Magyar lélek című hanglemezemet)
Nyisd ki Isten kis kapudat! (Süss fel Nap!)
Nyisd ki Isten kis kapudat,
Hadd láthassam szép napodat,
Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt az állatkák
Meg ne fagyjanak!
Süss ki napocska!
Süss ki napocska!
Itt anyád, itt apád,
Sót törünk, borsot törünk,
Tökkel harangozunk!
Lovasiskola és lovaglás – mindannyian lóra pattanunk, és ellovagolunk a Balatonra. A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: „Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!” Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol.
Szüreti körjátékaink
Lipem, lopom a szőlőt
Lipem, lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezében,
Vaskalap a fejében.
Tele a kis kosár!
A játék leírása:
A gyereksereg körbeáll, ők a szőlőtőkék, őróluk lopkodják a szőlőfürtöket a kiválasztott szőlőtolvajok. Valaki középen leguggol, ő a csősz: fejébe kalapot teszünk, kezébe furkósbotot adunk, lehajtja fejét, elalszik, horkol – a többiek körülötte lopakodnak, lopkodnak és "lopják a szőlőt", egy irányba lépkedve egymás után. A körben állók a másik irányba haladva lépkednek ütemesen. Közben ezt énekelik:
Lipem, lopom a szőlőt,
Elaludt az öreg csősz,
Furkósbot a kezében,
Vaskalap a fejében.
Egyszer csak a "szőlőt lopkodók" elkiáltják magukat: "Tele a kis kosár!". Ekkor a csősz felpattan és megpróbálja elkapni a "lopkodókat". Akit elkap, az leguggol és aki utoljára marad, az lesz az új csősz.
A kállói szőlőbe
A kállói szőlőbe’,
Két szál vesszőbe’,
Szíjja-fújja, fújdogálja,
Harmadnapos hajdogálja,
Sűrű, sűrű, raff, raff, raff.
A játék leírása:
Lányok, fiúk vegyesen körbeállnak egymás kezét fogva. Oldallépéssel haladnak ütemre vagy simán körbejárnak. A „sűrű”-re előreszökellnek a kör közepe felé, karjukat vízszintesen előre tartják. A másodszori „sűrű”-nél hátrafelé lépkednek vissza a helyükre. A „raff-raff-raff”-ra mindkétszer, amikor a kör összeszűkül és amikor kitágul: hármat dobbantanak – így zavarjuk el dobbantással s hangos raffogással a szőlődézsmáló vaddisznókat.
Óvodazenekar
Elzenélünk – egyenletesen negyedeket ütve – ütőhangszerekkel, ütőfákkal néhány őszi hangulatú dalverset – mindenki kap hangszert, a dalok között cserélgethetünk másféle hangszert. Akinek nem jut, az tapsol, és lehetőleg mindenki énekel velünk.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Weöres Sándor: A tündér
Bóbita, Bóbita táncol,
Körben az angyalok ülnek,
Béka-hadak fuvoláznak,
Sáska-hadak hegedülnek.
Bóbita, Bóbita játszik,
Szárnyat igéz a malacra,
Ráül, igér neki csókot,
Röpteti és kikacagja.
Bóbita, Bóbita épít,
Hajnali köd-fal a vára,
Termeiben sok a vendég,
Törpe-király fia-lánya.
Bóbita, Bóbita álmos,
Elpihen őszi levélen,
Két csiga őrzi az álmát,
Szunnyad az ág sürüjében.
Weöres Sándor: Csiribiri
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Négy csillag közt
Alszom ma.
Csiribiri csiribiri
Bojtorján –
Lélek lép a
Lajtorján.
Csiribiri csiribiri
Szellő-lány –
Szikrát lobbant,
Lángot hány.
Csiribiri csiribiri
Fült katlan –
Szárnyatlan szállj,
Sült kappan!
Csiribiri csiribiri
Lágy paplan –
Ágyad forró,
Lázad van.
Csiribiri csiribiri
Zabszalma –
Engem hívj ma
Álmodba.
Néptáncvigasság, táncház, óvodabál – páros csárdás és kígyózó táncok
A játék utolsó része a néptáncvigasság, táncház, amelyben csárdásoznak a legények a leányokkal. Mindenki párban táncol, a legkisebbek is ügyesen táncolnak és élvezik. Csárdásozunk: egy leány, egy legény – párt találunk mindenkinek, majd egy-egy dalra egy-egy táncot járunk, engem utánoznak a gyerekek: még a kiscsoportosok is tudják és nagyon élvezik. Van forgatós tánc is, a lányok kedvence, és van legényes tánc, csapásos, persze a lányok is táncolják. 20 percig szoktunk táncolni, de sokszor még tovább, mert nem akarják abbahagyni a gyerekek, így van úgy, hogy a 45-50 perces foglalkozás egyórásra nyúlik. Megtanuljuk közben azt is, hogy kéri föl a legény a leányt táncra (A fiú hozzálép, rámosolyog, nyújtja kezét, s kérdi: szabad egy táncra? A leány is nyújtja kezét, kicsit leguggol s mondja: szabad! Ekkor a legény megforgatja egyszer a leányt, s kezdődhet a tánc. A legvégén pedig úgy köszöni meg a legény a táncot, hogy erős karjaival fölemeli magasra a leányt derekánál fogva, majd megpuszilják egymást – ez a csúcspontja a játéknak, ilyenkor ragyognak sokan, főleg a lányok az örömtől, és nevetnek, kacagnak.
A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Télen nagyon hideg van; Komáromi kisleány; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Zöld erdőben a tücsök; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Megismerni a kanászt; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.
Körjátékot, körtáncot is szoktunk táncolni, de a vonatozó, kígyózó táncok a kedveltebbek, ez szokott sokszor lenni a befejező móka. Egymásba kapaszkodva tekerednek egy vagy több kígyót alkotva a gyerekek, egy-egy úttörővel az élen. Választunk ilyenkor egy vonatot húzó mozdonyt, mozdonyvezetőt.
(Tekeredik a kígyó; Kis, kis kígyó; Tekeredik a kígyó, tekereg a fára; Kőketánc; Sétálunk, egy kis dombra…; Aki nem lép egyszerre; Megy a vonat Kanizsára; An-tan-ténusz; Bújj-bújj zöld ág)
A tekergős, kígyós játék szövege (ezután jön a sétálós, lecsücsülős, majd a menetelős, lábdobbantós dal, aztán a csihuhús, vonatos, aztán a bújós, macskaelfogós játék.
Kígyózó táncos dalok
Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni!
Kis, kis kígyó, tekeredj a fára,
Kis, kis kígyó, tekeredj a fáról!
Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekereg,
Míg leesik a sárba.
Kőketánc, kőketánc,
Kikerekítem, bekerekítem,
Kőketánc.
Csujogatások – megtanulunk pár csujogatást is, egy-egy sort megismételnek a gyerekek – ti ti ti ti ti ti tá – egyik lábukkal dobbantva az ütemre, új sornál másik lábukkal. A versszakok végén hangosan csujogatunk, hujjogatunk: „Hujj-jujj-jujj-jujj-jú-jú!” – ti ti ti ti tá tá.
Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!
Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!
Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!
Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!
Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!
Kicsi nekem ez a ház,
Kirúgom az oldalát!
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
(NÉPDALOK, CSUJOGATÁSOK)
SZÜRETI DALOK, SZŐLŐT IDÉZŐ DALOK
Ettem szőlőt, most érik, most érik
Ettem szőlőt, most érik, most érik, most érik.
Virág Erzsit most kérik, most kérik, most kérik.
Kihez ment a levele? Garzó Pista kezébe.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!
Ez a szőlő hegyen nőtt, hegyen nőtt, hegyen nőtt,
Nálam van a keszkenőd, keszkenőd, keszkenőd.
Én azt vissza nem adom Virág Erzsi, angyalom.
Hej, rica, rica, hej, Pista te!
Érik a szőlő
Érik a szőlő, hajlik a vessző, bodor a levele.
Két szegénylegény szántani menne, de nincsen kenyere.
Van vereshagyma a tarisznyába', keserű magába',
Szolgalegénynek, hej, a szegénynek de kevés vacsora.
Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek,
Jaj, édesanyám, szerelmes dajkám, de hamar elvisznek.
Kocsira ládám, hegyibe párnám, magam is felülök,
Jaj, apám, anyám, kedves szülődajkám de hamar elvisznek.
Huncut a gazda, nem néz a napra, csak a szép asszonyra,
Huncut a vendég, mert mindig innék, ha vóna', ha vóna'.
Ősszel érik, babám
Ősszel érik babám a fekete szőlő,
Te voltál az igazi szerető.
Bocsáss meg, ha valavalaha vétettem,
Ellenedre babám rosszat cselekedtem.
Jaj, de szépen zöldell a rimóci határ,
Közepibe legel egy kis bárány.
Közepibe gyöngyen legel egy kis bárány,
Jaj, de csinos, büszke a rimóci kislány.
Kinek varrod babám azt a hímzett kendőt?
Neked varrom, hogy legyél szeretőm.
Négy sarkába négy szál fehér rozmaringot.
Közepibe babám, hogy szeretőd vagyok.
Egy szem szőlőt megehetnék
Egy szem szőlőt megehetnék,
Mindjárt jobban beszélhetnék,
Ha a levéből ihatnám,
Ékesebben dalolhatnám!
Túl a Dunán egy nyárfásba
Találtam egy szép leányra
Hol a rubin, hol a gyémánt:
A két karja liliomszál.
Aszú szőlőből a nyaka,
Nádmézből meg az ajaka,
A termete aranyótár,
Elébe térdelni nem kár.
Leszedik a szőlőt nemsokára
Leszedik a szőlőt nemsokárá,
Árván marad a bokor magába.
Árván maradsz te is, kis angyalom,
Mert énnékem el kell masíroznom.
Úgy elmegyek országot-világot,
Míg az égen egy csillagot látok.
Ott leszállok tulipán képibe,
Sűrű könnyem folydogál előmbe.
Megérik a szőlő
Megérik a szőlő, mert sok szél találja,
Megreped a szívem, mert sok bú rongálja,
Akit a bú rongál fiatal korába,
Ne is várjon az jót élte világába.
Én még a szerencsét még meg sem ismertem,
Mikor már egészen hogy el is vesztettem,
Akár ha elmegyek, akár várakozom,
Mindenütt csak én a búval találkozom.
Csujogatások
Hó te Gyurka, hó te hó!
Ne szökjél úgy, mint a ló.
***
Hogyha hívnak, fogadd el!
Ha kergetnek, szaladj el!
***
Tágasságot nekünk is,
Ha kicsikék vagyunk is!
***
Ide lábam, ne oda,,
Hátra van még a java!
***
Nem aludtam csak egy szikrát,
Áttáncoltam az éjszakát.
***
Sárga murok, zöld uborka,
Szökjünk mint a kecskebéka.
***
Kerüld meg a kemencét,
Szorítsd meg a menyecskét!
***
Sárgarépa, kendermag,
Jaj de huncut legény vagy.
Még egy kicsit hörpölök,
Inkább holnap böjtölök.
***
Szöktesd, fordítsd hamarjába,
Repüljön a rokolyája.
2.) DIÓVERŐ ÜNNEP
A diószedő játék is hasonló a szüreti mulatsághoz, csak itt nem a szőlőé a főszerep
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
De jó a dió!
"De jó a dió!"
fütyül a rigó.
Vidám dala száll:
élni, jaj de jó!
Gyere, te rigó,
itt van a dió,
héja ropogó,
bele csudajó.
Erre csörög a dió (fogócska)
Kettő kivételével minden gyerek egy kört alkot. Az egyik kiválasztott játékos szemét bekötjük, és a másikkal együtt ő a körön belül áll. Az éneklés alatt a második játékos tapsolva szalad ide-oda (a körben maradva), míg a másik igyekszik őt elfogni. Amikor elfogja, választunk két új játékost.
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
Domb tetején
Domb tetején
ágas- bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.
Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió.
Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
Lyukas dió
Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!
Galambosi László: Dió
Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Lukács Angéla: Ősz
Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.
Weöres Sándor: Bújócska
Keskeny út,
Széles út,
Kettő közt egy csorba kút.
Ha benézel, jól vigyázz,
Rése száz és odva száz,
Ha sokáig kandikálsz,
Virradóra megtalálsz.
Kis dió,
Nagy dió,
Kettő közt egy mogyoró.
Épült benn egy cifra ház,
Terme száz és tornya száz
Ha sokáig benne jársz,
Esztendőre megtalálsz.
A mi kertünk
(Halász Jutka lemezéről)
A mi kertünkben olyan dió van
Minden dióban rádió van
Ha a diófát bekapcsolom
Az egész kertben szól a dalom
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a szilva
Minden szem meg van puszilva
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak
Egymásra hajolnak az ágak
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan az alma
Mit minden gyerek szívesen falna
Ha minden este almát eszem
A fogam nem fog fájni sosem
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a málna
Bármelyik kert díszére válna
Nagyobb, mint a görögdinnye
S magas fán nő, akár a körte
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan retek van
Amiben tömény szeretet van
Ha én ebből sokat eszek
Akkor mindenkit szeretek
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Raggamby András: Tavasztól tavaszig /őszi részlet/
Elmúlt a nyár,
itt az ősz,
Kampósbottal
jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok.
A kék szílva
Rád nevet,
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó,
Hozzá kenyér,
friss dió.
Ott hántják a tengerit,
Krumplit szednek
Nézd, emitt.
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
Sárgulnak a levelek,
lassan mind-mind
lepereg.
Elnémul a
sok madár,
fecske, gólya
Messze jár.
Csanádi Imre : Hónapsoroló
Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.
3.) GYÜMÖLCSSZEDÉS NÓTÁZVA (vázlat)
A gyümölcsszedő játék hasonló a szüreti mulatsághoz, csak itt nem a szőlőé a főszerep
SZÖVEGGYŰJTEMÉNY
Beérett már a kökény
Beérett már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.
Érik a ropogós cseresznye
Érik a ropogós cseresznye,
Viszek a babámnak belőle,
Viszek a babámnak, csuhaj, belőle,
Ha beteg, gyógyuljon meg tőle!
Kihajtom a libám a gyepre,
Magam is leülök melléje,
Messziről kiáltom, liba-libuskám,
Csókolj meg, aranyos Mariskám!
Likas a kalapom teteje,
Kilátszik a hajam belőle,
Én csak azt szégyellem legény létemre,
Likas a kalapom teteje!
Devecseri Gábor: Állatkerti útmutató (részlet)
Mars bele a cseresznyébe!
Küldi fiát a vén kukac.
Addig rágjad szépen, míg a
Másik felén ki nem lyukadsz!
Egy - megérett a meggy – számoló mondóka
Egy - megérett a meggy,
kettő - csipkebokor vessző,
három - te vagy az én párom,
négy - megcsípett a légy,
öt- érik a tök,
hat- hasad a pad,
hét- zsemlét süt a pék,
nyolc - üres a polc,
kilenc - kis Ferenc,
tíz - tiszta víz.
Ha nem tiszta,
vidd vissza,
a kis cica megissza.
Egy meggy, meggy
Egy meggy, meggy,
Termett meggy,
Termett meggynek ága,
Annak lehajlása,
Az az édes bor,
Ki minden nap forr.
Hajlik a meggyfa (Kottája: az ÉNÓ-ban – a játék ugyanaz, mint a hosszabb változatnál)
Hajlik a meggyfa,
nagy az árnyéka.
Benne forog kis menyecske,
akit szeretsz, kapd be!
Hajlik a meggyfa
A játékosok egy kört alkotnak. A kör közepébe beáll néhány gyerek, ők a meggyfák. Az éneklés alatt a körben álló gyerekek sétálnak, a meggyfák pedig hajladoznak. Amikor vége a dalnak, minden meggyfa párt választ magának és a dal újraéneklésekor velük forognak. A játék helycserével folytatódik tovább.
Mit játsszunk lányok?
Mit játsszunk lányok?
Azt játsszuk, lányok,
bricket, brackot, hat barackot,
csücsüljünk le lányok!
Piros alma csüng a fán
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le te barna lány.
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó.
Alma-alma, piros alma
Alma-alma, piros alma,
kofaasszony, kendő rajta.
A kendőjét leveti,
kiscsibéjét kergeti.
Etyem-petyem pitypalára,
szól a rigó kiskorába!
Hess-hess kismadárka,
szállj rózsafára.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Piros alma
Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!
Weöres Sándor: Egy szép domb ide kékül
Egy szép domb
Ide-kékül
Lágy hajnali fényben,
Hűsölni és
Jóllakni
Ottan lehet nékem.
Fényes kert
Almát terem,
Tarka, mint az élet,
Ott az apa
És anya
Hét gyerekkel élhet.
Domb-lejtőn
Kelet felől
Csupa szilva, szőlő,
Édes-piros
Szép gyümölcs
Napsütésben megnő.
Weöres Sándor: Távolból
Suhogó jegenyék állnak a tó partján,
A tanyánk tetejét már onnan meglátnám.
Gólya a fedelén, fecske az ereszén,
Füstöt vet a kémény.
Suhogó jegenyék állnak a domb szélén,
A tanyánk tetejét már onnan megnézném.
Varrogat jó anyám, szántogat jó apám,
Almát szed a néném.
Piros alma, ne gurulj (népdal)
Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,
Barna kislány ne búsulj, ne búsulj,
Nem búsulok, nem biz én, nem biz én,
Jövő ősszel menyasszony leszek én.
Árok mellé esett a lépésem,
Szomszéd asszony fia a kedvesem,
Ki- ki áll a kisajtó elébe,
Fáj a szive a páros életre.
Piros alma lehullott
Piros alma lehullott a sárba,
Ki felveszi, nem lesz a hiába,
Én felvettem, megmostam, csuhaj a sárból,
Mégis elmaradtam a babámtól.
Piros alma, ne gurulj, ne gurulj,
Te meg, babám, ne búsulj, ne búsulj,
Lám én katona vagyok, mégsem búsulok,
Jó az Isten, majd megszabadulok.
Hull a szilva a fáról
Hull a szilva a fáról,
Most jövök a tanyáról.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Egyik ága lehajlott,
Az én rózsám elhagyott.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Ha elhagyott egy évre,
Elhagyom én kettőre.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Ha elhagyott kettőre,
Elhagyom én örökre.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Kis kalapom fekete,
Páva tolla van benne.
Ej, haj, ruca, ruca,
Kukorica derce.
Érett körte, sárguló
Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni
A mi kertünk
(Halász Jutka lemezéről)
A mi kertünkben olyan dió van
Minden dióban rádió van
Ha a diófát bekapcsolom
Az egész kertben szól a dalom
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a szilva
Minden szem meg van puszilva
Éjjel, amikor kúsznak az árnyak
Egymásra hajolnak az ágak
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan az alma
Mit minden gyerek szívesen falna
Ha minden este almát eszem
A fogam nem fog fájni sosem
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan a málna
Bármelyik kert díszére válna
Nagyobb, mint a görögdinnye
S magas fán nő, akár a körte
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
A mi kertünkben olyan retek van
Amiben tömény szeretet van
Ha én ebből sokat eszek
Akkor mindenkit szeretek
Répa, retek, mogyoró
Erre dalol a dió
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Raggamby András: Tavasztól tavaszig /őszi részlet/
Elmúlt a nyár,
itt az ősz,
Kampósbottal
jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok.
A kék szílva
Rád nevet,
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó,
Hozzá kenyér,
friss dió.
Ott hántják a tengerit,
Krumplit szednek
Nézd, emitt.
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
Sárgulnak a levelek,
lassan mind-mind
lepereg.
Elnémul a
sok madár,
fecske, gólya
Messze jár.
4) “ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA.”
Megzenésített verses, csöndesebb, meghittebb őszi műsor: énekelt versek, népdalok, mondókák, népi gyermekjátékok – és persze itt sem maradhat el egy kis táncház. Petőfi Sándor híres versének eléneklése adja meg a hangot.
ŐSZI MONDÓKÁK
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme,
Vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret, megbánja,
Leszek a más babája.
Kemény dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
Télen elropogtatja.
Piros alma, de kerek,
kóstoljuk meg, gyerekek!
Ugye édes, ugye jó?
Nekünk hozta Ősz-anyó.
ŐSZI VERSEK
Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra...
Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.
Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.
Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.
És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.
Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.
Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.
Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. -
Kedvesem, te űlj le mellém,
Ülj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.
Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.
Erdőd, 1848. november 17-20.
Móra Ferenc: A cinege cipője
Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak,
nagy bánata van a
cinegemadárnak.
Szeretne elmenni,
ő is útra kelni.
De cipőt az árva
sehol se tud venni.
Kapkod fűhöz-fához,
szalad a vargához,
fűzfahegyen lakó
Varjú Varga Pálhoz.
Azt mondja a varga,
nem ér ő most arra,
mert ő most a csizmát
nagyuraknak varrja.
Darunak, gólyának,
a bölömbikának,
kár, kár, kár, nem ilyen
akárki fiának!
Daru is, gólya is,
a bölömbika is,
útra kelt azóta
a búbos banka is.
Csak a cingének
szomorú az ének:
nincsen cipőcskéje
máig se szegénynek.
Keresi-kutatja,
repül gallyrul gallyra:
"Kis cipőt, kis cipőt!" -
egyre csak azt hajtja
Sarkadi Sándor: Édes ősz
Édes ősz jött,
Hull a körte,
hamvas szilva
hull a földre.
Itt az alma,
Kasba rakd.
Ott a szőlő,
Hamm, bekapd!
Bokor alatt dió búvik
- ott ne hagyd!
Takács Gyula: Szüreti vers
Szüretelnek, énekelnek,
láttál-e már ennél szebbet?
Dió, rigó, mogyoró,
musttal teli kiskancsó,
Sose láttam szebbet.
Az öregnek aszú bor jár,
gyerekeknek must csordogál.
Dió, rigó, mogyoró,
Szüretelni, jaj de jó!
Igyunk erre egyet!
Raggamby András: Tavasztól tavaszig /őszi részlet/
Elmúlt a nyár,
itt az ősz,
Kampósbottal
jár a csősz.
A présházban must csorog,
Forrnak már az új borok.
A kék szílva
Rád nevet,
Alma, körte
Integet.
Hamvas szőlő
Jaj, de jó,
Hozzá kenyér,
friss dió.
Ott hántják a tengerit,
Krumplit szednek
Nézd, emitt.
S ez a lárma
Micsoda?
Kirándult az
Óvoda.
Sárgulnak a levelek,
lassan mind-mind
lepereg.
Elnémul a
sok madár,
fecske, gólya
Messze jár.
Weöres Sándor: Galagonya
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Zúg a tüske,
szél szalad ide-oda,
reszket a galagonya magába.
Hogyha a Hold rá fátylat ereszt:
lánnyá válik,
sírni kezd.
Őszi éjjel
izzik a galagonya
izzik a galagonya
ruhája.
Galambosi László: Dió
Azt fütyüli a rigó,
Megérett már a dió.
Le kell verni mind a fáról.
Öregapó diót zsákol.
Hív anyóka. Jó ebéd lesz.
Gőzölög a diós rétes.
Lukács Angéla: Ősz
Sim-sum fúj a szél,
Az a kis fa jaj de fél!
Minden ága megremeg,
A levele lepereg.
Ej-haj! Semmi baj,
Újra zöldül majd a gally.
Sarkady Sándor: Gesztenyecsalogató
Héj, héj, héj,
Szúrós tüskehéj,
Vadgesztenyehéj;
Tarka boci lakik benne
-Ess ide a tenyerembe!
Héj, héj, héj,
Nyílj ki tüskehéj!
Nemes Nagy Ágnes: Hány ujja van?
Öt ujja van gesztenyefa-
levélnek.
Öt ujja van, mint a gyerek
kezének.
Öt ujja van? Nem mind olyan.
Legtöbbjének hét ujja van.
Öt ujja,
Hét ujja,
Hozzá még a hátulja.
Hónapsoroló (magyar népköltés)
Január elöl jár,
A nyomán február.
Március szántóvető,
Április nevettető.
Május szépen zöldellő,
Június nevelő,
Július érlelő,
Augusztus csépelő,
Szeptember gyümölcshozó,
Október borozó,
November télelő,
December pihenő.
Domb tetején
Domb tetején
ágas- bogas diófa,
Rászállott a
kerek erdő rigója.
Azt dalolja,
azt fütyüli a rigó,
Ó, tilió,
későn érik a dió
Gedeon Ferke: Őszi vers
Hull a levél,
Szelíd napfény mosolyog,
Itt van az ősz:
Tudjátok-e, mit hozott?
Sárga körtét, piros almát,
Friss diót,
Csak úgy hinti, csak úgy szórja a sok jót.
Mit hozott még?
Hát a kedves szüretet,
Szülőt, szilvát, meg
Sok hulló levelet.
Szelíd, szép ősz
Jó hogy jöttél,
Szeretünk. Megköszönjük
Amit hoztál, minekünk.
Kopasz fákon,
Ha elmúlik majd a tél -
Újra kihajt,
Újra zöldül a levél.
Lyukas dió
Lyukas dió, mogyoró,
a kis egér rágcsáló,
Nem menekülsz, cincogó,
Bajszos cica a fogó!
Beérett már a kökény
Beérett már a kökény,
szedjük tele a kötényt,
a héja már fekete,
mókus is gyűjt télire.
Mentovics Éva: Ősz
Szomorkodó fűzfák alatt
borús képű medve ül,
búslakodó tücsökzenész
deres fűben hegedül.
Földre dobva tarka fátylát
álmos léptű ősz oson,
hó-szagú szél int a télnek
ködbe hajló tölgysoron.
Pap Márta: Ősz-apóka
Ősz-apóka köpönyege,
hej,de tarka-barka.
Úgy látszik,hogy sárga,
piros falevélből varrta.
Tarka-barka köpenyének
sok a zsebe, ránca,
hull a dió, hull az alma,
ha köpenyét rázza.
Szereti is ősz-apókát
a sok apró gyerek,.
Gyümölcsöt ad a
lehullott falevelek helyet.
Alma-alma, piros alma
Alma-alma, piros alma,
kofaasszony, kendő rajta.
A kendőjét leveti,
kiscsibéjét kergeti.
Etyem-petyem pitypalára,
szól a rigó kiskorába!
Hess-hess kismadárka,
szállj rózsafára.
Ingó-bingó rózsa,
Te vagy a fogócska!
Piros alma
Piros alma, piros alma,
beteszlek a kosaramba,
megeszlek én, meg én téged,
adjál nekem egészséget!
Fésűs Éva: Őszi kirándulás
Nagyapó és Zsuzsika
szőlőskertbe mentek,
kis kosárba, mázas tálba
szóló szőlőt szedtek.
Édesebb volt ,mint a méz
nyári naptól érett,
aranyhangon muzsikáltak
fölötte a méhek.
Akadt hozzá mese kék
magvaváló szilva,
darázscsípte kövér körte,
az ág alig bírta.
Előkerült nagyanyó
otthoni kalácsa,
szalvétáját kicsipkézte
a körtefa árnya.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
őszi szél is tekereg.
Búsulnak a verebek,
Minden tolluk didereg.
Gyertek gyorsan verebek!
Melegben a helyetek!
Ne ázzatok, ne fázzatok,
madárodú vár rátok!
Hull a dér
Hull a dér, hull a dér,
daru, gólya útra kél.
Költöznek a melegre,
napsütéses vidékre.
A sámsoni piacon
A sámsoni piacon
almát árul egy asszony.
Gyere pajtás vegyük meg,
ketten vagyunk,együk meg
Kopár dió, mogyoró
Kopár dió, mogyoró,
kis mókusnak ez való.
Odújába elrakja,
télen elropogtatja
Október, ber, ber, ber
Október, ber, ber, ber,
fázik benne az ember.
Szőlőt csipked a dere,
édes legyen szüretre
Süni, süni, sünike
Süni, süni, sünike,
Sétálgat az erdőben.
Tüskés hátán falevél
Megvédi, ha jön a tél.
Gesztenye Gusztika
Gesztenye Gusztika zöldfaágon lakott,
Nem volt ködmönkéje, nem viselt kalapot.
Addig izgett-mozgott, míg kirepedt a bőre,
leesett a földre.
Hej, de fényes legényke lett belőle.
Érett körte, sárguló
Érett körte, sárguló,
A mogyoró kopogó.
Mókuska is gyűjtögeti,
Hosszú a tél, el kell tenni
Ereszkedik le a felhő
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemüle.
Késő ősz van, november
Késő ősz van, november,
Mindjárt itt a december.
Piros alma nincs már fán,
Múlik az ősz, a tél jön már
Susog, susog a levél
Susog, susog a levél,
Közeleg a hideg tél,
Lepörög a falevél,
Lefújta a hideg szél.
Csacsi
Csacsi farka száraz,
szép időre várhatsz.
Csacsi farka nedves,
nyissál ernyőt kedves.
Csacsi farka meg-meglódul,
az idő szelesre fordul.
Nem látod a csacsi farkát,
köd van biztos, vagy ellopták.
Csanádi Imre : Hónapsoroló
Új év, új év, új esztendő
Hány csemetéd van?
Tíz meg kettő.
Jégen járó január,
Fagyot fújó február,
Rügymozdító március,
Április füttyös, fiús,
Virághabos víg május,
Kalászkonyító június,
Kaszasuhintó július,
Aranyat izzó augusztus,
Szőlőszagú szeptember,
Levelet osztó október,
Ködnevelő november,
Deres, darázs, december.
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Hej vár, vedd be! Hej vár vedd be!
Hej, vára, vára, Nada vára, vára,
Diófa tetejébe, annak a levelébe,
Hej vár vesd ki! Hej vár, vesd ki!
Hej, a sályi piacon, piacon,
almát árul egy asszony, egy asszony.
Jaj, de áldott egy asszony, egy asszony,
hatot ad egy garason, garason.
Ősszel kapcsolatos mondókák
Gólya, gólya, kelep, kelep
Gólya, gólya, kelep, kelep,
Nagy útra megy, isten veled.
Isten veled fiúk, lányok,
Kikeletkor visszaszállok.
Kelep, kelep gólyamadá
Kelep, kelep gólyamadár,
Itt van az ősz, elmúlt a nyár.
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Vadludak úsznak sorjában
Vadludak úsznak sorjában,
Tolluk reszket a tócsában.
Hullik, roppan a fák lombja,
Mókus búvik az odvakba.
Őszre fele jár az idő
Őszre fele jár az idő,
Tarajat vet a kis felhő,
Sírdogálnak a bárányok,
Mert nincs nekik édesanyjuk.
Ne sírjatok, kis bárányok,
Van még nektek jó juhásztok,
Jó gazdátok, jó juhásztok,
Aki gondot visel rátok.
Peregnek a falevelek
Peregnek a falevelek,
Ugrándoznak a gyerekek.
Elmúlt a nyár, itt az ősz
Elmúlt a nyár, itt az ősz,
Szőlőt őriz már a csősz.
Kipattant a búza szeme,
vajon a babám szeret-e?
Ha nem szeret, megbánja,
Leszek a más babája.
Esik eső, csepereg
Esik eső, csepereg,
Sárga levél lepereg.
Elcsendesült már az erdő,
Vége felé az esztendő.
Ereszkedik le a felhő
Ereszkedik le a felhő,
Hull a fára őszi eső.
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemüle.
Mondókák gyümölcsökről
Piros alma csüng a fán,
szakítsd le, te szép leány!
Leszakítom, megeszem,
mert az almát szeretem.
Hüvelykujjam almafa,
mutatóujjam megrázta,
középső ujjam felszedte,
gyűrűsujjam hazavitte,
a kisujjam mind megette,
megfájdult a hasa tőle!
Gyümölcsös fejtörők
1.
Gyümölcs vagyok, édes vagyok,
ha megértem, piros vagyok.
Télen elrejt jól a kamra,
mi is volnék, ha nem ….
2.
Kívül bőr,
belül hús,
húson belül csont,
csonton belül hús.
Mi az?