Tavaszköszöntő (télbúcsúztató)

Mi most, mint természetvédők, életvédők, állatvédők köszöntjük az Anyatermészetet – keretjáték eljátszásával.

E játékban, mint természetvédők, már éltetjük a Természetet: kis földlabdás virágokat, fákat ültetünk a patakparton, ahová kilovagolunk, és ahol korábban eltaposták a kocsik, motorok a kis virágokat, kis fácskákat. Ásólapátot, öntözőkannát használunk. Énekelünk virágokről, fákról dalokat, pl.: Én kis kertet kerteltem; Hej, tulipán, tulipán; Körtéfa. Lehet kiszézni, villőzni is, ha szeretik az óvodában a néphagyományokat. A kisze a tél jelképe, mint banya-bábu, a villő pedig a tavasz jelképe, hírnöke, mint zöldág, rendszerint fűzfaág – fehér szalagokkal, esetleg kifúrt, üres tojásokkal földíszítve. A patakra történő kilovaglás hasonló az őszi és téli játékokban játszott lovagláshoz, énekelhetjük a lovas dalainkat közben: Fut, szalad a Pejkó; Hóc-hóc, katona; Paripám csodaszép Pejkó.

Persze először is varázsolunk jó időt, hogy ne dideregjenek az erdei, mezei állatok, utána jöhet a lovaglás és a kertészkedés. Naphívogató, napcsalogató játék, daltanulás: elmutogatunk és tapsolva kísérünk két könnyen megtanulható dalt (a rosszat nem szabad megidézni, kimondani, kívánni, tehát nem helyes az, hogy a „ludaim megfagynak” – ehelyett jót kívánunk minden állatnak, ezért úgy énekeljük, hogy „az állatkák meg ne fagyjanak” – máskor lehet úgy, hogy „a gyerekek”, vagy „a magyarok”, vagy „a jó lelkek”):

Nyisd ki Isten kis kapudat

Nyisd ki Isten kis kapudat,
Hadd láthassam szép napodat,
Süss fel Nap, fényes Nap,
Kertek alatt az állatkák
Meg ne fagyjanak!

Süss ki napocska!

Süss ki napocska!
Itt anyád, itt apád,
Sót törünk, borsot törünk,
Tökkel harangozunk!

Kilovagolunk játékból a mezőre – fölakasztjuk a lovacskánk nyergére a kosarunkat, benne a kis virágok, facsemeték, kis ásólapát, locsolókanna.
A lovaglást először megtanuljuk: lépés, ügetés, vágta, kantárszár használata, ló irányítása, megállítása, nyerítés, a lovacska dicsérése… Elmondok egy lovacskás verset, elismételjük együtt:

Fut, szalad a Pejkó

Fut, szalad a Pejkó,
Kergeti a Ferkó,
Ne kergesd te Ferkó,
Elszalad a Pejkó.

Elmondjuk a Hóc-hóc, katona-mondókát, mindannyian lóra pattanunk és a Paripám, csodaszép pejkó című Weöres Sándor-versre lovagolunk, amit én éneklek, majd a gyerekek is éneklik az elejét: „Paripám csodaszép pejkó, Ide lép, odalép, hejhó!” Gyía, gyía! – így biztatjuk a paripánkat, közben a gyerekek ütemre ugrálnak, lovagolnak, s hangosan énekelnek – ezt nagyon élvezik mindig, mindenhol.

Hóc-hóc katona

Hóc-hóc katona,
Ketten ülünk egy lóra,
Hárman meg a csikóra!

Paripám csodaszép pejkó

Paripám csodaszép pejkó
ide lép, oda lép, hejhó!
Hegyen át, vízen át vágtat,
nem adom, ha ígérsz százat.

Amikor paripám ballag,
odanéz valahány csillag.
Amikor paripám táncol,
odanéz a Nap is százszor.

A patakpartra érkezve kertészek módjára elültetjük a kis virághagymákat, földlabdás virágokat és a körtefacsemetéket, közben elénekelünk pár ide illő dalt.

Én kis kertet kerteltem

Én kis kertet kerteltem,
   (két kéz mutatóujjával kert rajzolása)
Bazsarózsát ültettem,
   (tenyér közepének megbökdösése mutatóujjal)
Szél, szél fújdogálja,
   (mutatóujj mozgatása jobbra-balra)
Eső, eső veregeti.
   (felülről lefelé az eső utánzása)

Körtéfa, körtéfa

Körtéfa, körtéfa,
kőrösi, kerepesi körtéfa.
Várasi gazda, gyöngyösi tánc,
könnyűjáró kismenyecske, dobszerda.

Az egyik létező legeslegszebb és legszeretettebb népdalunkat citerakísérettel énekeljük, mely ugyan nem gyermekdal, viszont tavaszköszöntéskor kihagyhatatlan egy magyar óvodában, legalább az első két versszak:

Tavaszi szél vizet áraszt

Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom
Minden madár társat választ, virágom, virágom

Hát én immár kit válasszak, virágom, virágom
Te engemet, én tégedet, virágom, virágom

Zöld pántlika könnyű gúnya, virágom, virágom
Mert azt a szél könnyen fújja, virágom, virágom

De a fátyol nehéz gúnya, virágom, virágom
Mert azt a bú földig húzza, virágom, virágom

A következő játékban a Bújj, bújj, zöld ág című dalunkat eredeti alakjában tanuljuk meg, amelyet el is játszunk, és amelyben mindig csak egy fiú bújik egyszerre, aki megkerüli az első pár fiútagját, visszamegy a párjához, s megtáncoltatja, majd fölemeli a lányt, a végén pedig megpuszilják egymást. Igen közkedvelt, bevált e játék. Általában 8-10 pár áll egymás mögé, a többi nézi és énekli a dalt tapsolva. A szövege:

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat

Bújj-bújj zöld ág,
Zöld levelecske,
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta.

Nyisd ki rózsám kapudat, kapudat,
Hadd kerüljem váradat, váradat.
Szita-szita péntek,
Szerelem csütörtök,
Pap-szerda.

Ennek a kacagtató játéknak a végén persze el lehet játszani a szokásos macskafogós bújós játékot, a közismert szöveggel, így mindenki játszik a kígyózó játékban (Bújj, bújj, zöld ág!). Lehet két-három kaput is csinálni az óvónénikkel. Az Anyatermészet újjáéledésével éled az egymás iránti vonzalom is a nemek között, így a szerelem évszakát a gyerekeknek már fontos megjeleníteni, hogy szokják meg a Természet rendjét, az Élet törvényeihez igazodva fejlődjenek, érjenek ifjúvá. Ebben segít a Tavaszköszöntő vers is, dalolva, amelyben férjhez adunk minden lányt mókásan, sorrendben: a szőkéket, a feketéket, a barnákat s végül a maradékot, a vörösöket (sokszor ez a feladat valamely óvónénire jut). A verset az ismert ütemes dallamra énekeljük, először eltapsoljuk éneklés közben, majd eljátsszuk a lányokkal: előtte begyakoroljuk: először megkérem a szőke lányokat, hogy álljanak fel, aztán üljenek le, aztán a feketéket, majd a barnákat, végül keresünk vöröses hajúakat – a móka az ebben a játékban, hogy majd az énekközben gyorsan föl kell állniuk, majd leülniük a különböző színű hajú lányoknak.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,
József napján megszűnik a szél,
Zsákban Benedek
Hoz majd meleget,
Nincs több fázás, boldog, aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:
Minden kislány férjhez adatik,
Szőkék legelébb,
Aztán feketék,
Végül barnák és a maradék.

Kedvelt játék a virágárus kislány és a vevő, az udvarló legény dala, a Beültettem kis kertemet című. A gyönyörű dal éneklése közben a körben álló, egymás kezét fogó gyerekek körben ütemre lépkednek, majd az első versszak végén a kör belsejében virágot tartó kislány választ egy fiút és neki ajánlja föl a virágját, alkudoznak, majd a végén versenyt futnak a kör körül ellenkező irányban. A játék ismert menete a következő: Kört alakítunk. Kiválasztunk egy körkerülő gyereket. Énekelve körbejárunk: ellentétesen a kör és a körkerülő. A 2. vsz.-nál kezdődik a szöveg, ekkor megállunk. Akinél a kerülő áll, azt kifordítja maga felé, és vele kezet fogva alkudozik, mint a piacon. A dal végén ellentétes irányban körbefutják a kört, s aki hamarabb visszaér az indulási helyre, az ott marad, és a másik lesz az új körkerülő.

Beültettem kiskertemet a tavasszal

Beültettem kiskertemet a tavasszal,
Rózsa szegfű, liliom és rezedával,
Ki is nyíltak egyenkint, el szeretném adni mind,
De most mindjárt!

– Én megveszem virágodat, ha eladod,
Ha az árát te magad is nem sokallod,
– Versenyfutás az ára! – Uccu, fussunk utána,
De most mindjárt!

Egy-két verset elszavalhatnak a gyerekek, amit tanultak korábban, kedves vers ez is:

Sarkady Sándor: Gólyahír

— Mi szél hozott, kis futár?
— Nem szél hozott, napsugár.
— Kedves gazdád ki lehet? 
— Fűnevelő kikelet.
— S mi a jó hír aranyom?
— Sárgulhat a kalapom!
— Jó a hír, jó a hír,
Isten hozott, gólyahír!

Madarakról is énekelhetünk, mint a tavasz hírnökeiről, főként a cinegéket, a fecskéket, a gólyákat és a rigókat idézzük meg – sípokat is megszólaltatok madárhangon. Megvitatjuk, hogy mit énekelnek a cinkék: nyitnikék vagy kiscipő? „Nyitni kék már a tavasz ajtaját! (Nyitni kellene.) Tícső, tícső – ezt is éneklik a széncinegék. A kékcinegehímek éneke magas, csengő „trüi-titi, trüi-titi” – így védik területüket. Mi is utánozzuk az énekeiket. Móra Ferenc A cinege cipője című versének dalváltozatát is előadhatjuk, de ez inkább őszi dal.

A tavasz délről visszaérkező hírnökeiről, a fecskékről és a gólyákról is énekelünk:

Fecskét látok

Gólya bácsi, gólya

Gólya, gólya, gilice

Gólya viszi a fiát

Az Állatkerti útmutató versszakaiból is elénekelhetünk párat, különösen a fecskéset:

Mért cikáznak a kis fecskék?
Hogy a tavaszt kékre fessék!
S ha mindenütt van már festék,
„Kész a tavasz” – jelenthessék!

Énekelhetünk a kikeletkor előbújó többi állatról is, pl:

Katalinka, Katalinka, szállj el

Csiga-biga gyere ki

A Faiskolában című dallal pedig a növényvilág védelmére kelünk.

Óvodazenekar

Óvodazenekarral előadható javasolt dalaink (ütőfákkal, ritmusbotokkal, ütőhangszerekkel, akár építőkockákkal is egyszerre ütjük az ütemet): Nyisd ki Isten kis kapudat!; Süss, ki Napocska; (Naphívogató, napcsalogató varázsdalok); Körtéfa; Tavaszi szél; Weöres Sándor: Tavaszköszöntő; Paripám, csodaszép pejkó; Jön a tavasz, megy a tél; Kellene szép kert; Beültettem kis kertemet.

Néptáncvigasság, táncház: páros csárdás, legényes (csapásos), leányos (forgatós) és kígyózó táncok

A játék utolsó része a néptáncvigasság, táncház, amelyben csárdásoznak a legények a leányokkal. Mindenki párban táncol, a legkisebbek is ügyesen táncolnak és élvezik. A végén egymásba kapaszkodva tekerednek egy vagy több kígyót alkotva a gyerekek, egy-egy úttörővel az élen. Választunk ilyenkor egy vonatot húzó, úttörő mozdonyvezetőt.

A leginkább bevált énekelhető táncdalaink – minden dalra mást táncolunk: Hopp, Juliska; Télen nagyon hideg van; Komáromi kisleány; Hej, Dunáról fúj a szél; Hull a szilva a fáról; Zöld erdőben a tücsök; Szélről legeljetek; Még azt mondják, nem illik (ez a legényes tánc); Kis kece lányom (ez a lányforgatós tánc); Szervusz, kedves barátom; Elvesztettem zsebkendőmet; Úgy tetszik, hogy jó helyen vagyunk itt; Badacsonyi szőlőhegyen; Érik a szőlő.

Körjátékot, körtáncot is szoktunk táncolni, de a vonatozó, kígyózó táncok a kedveltebbek, ez szokott sokszor lenni a befejező móka.

(Tekeredik a kígyó; Kis, kis kígyó; Tekeredik a kígyó, tekereg a fára; Kőketánc; Sétálunk, sétálunk; Aki nem lép egyszerre; Megy a vonat Kanizsára; An-tan-ténusz; Bújj, bújj zöld ág; Haj, ki kisze, haj!).

A tekergős, kígyós játék szövege (ezután jön a sétálós, lecsücsülős, majd a menetelős, lábdobbantós dal; aztán a csihuhús, vonatos; aztán a bújós, macskaelfogós játék; legvégül a kiszeűző, tavaszhívó varázsmondóka):

Kígyózó táncdalok

Tekeredik a kígyó,
Rétes akar lenni,
Tekeredik a rétes,
Kígyó akar lenni!

Kis, kis kígyó,
Tekeredj a fára,
Kis, kis kígyó,
Tekeredj a fáról!

Tekeredik a kígyó,
Tekereg a fára,
Addig-addig tekereg,
Míg leesik a sárba.

Kőketánc, kőketánc,
Kikerekítem,
Bekerekítem,
Kőketánc.

Sétálunk, sétálunk,
Egy kis dombra lecsücsülünk, csüccs!

Aki nem lép egyszerre

Aki nem lép egyszerre,
Nem kap rétest estére,
Pedig a rétes igen jó,
Katonának az való.

Nem megyünk mi messzire,
Csak a világ végére,
Ott se leszünk sokáig,
Csak tizenkét óráig.

Megy a gőzös, megy a gőzös Kanizsára

Megy a gőzös,megy a gőzös Kanizsára!
Kanizsai,. kanizsai állomásra!
Elöl ül a. masiniszta,
Hátul meg a krumplifejű palacsinta!

Antanténusz

Antanténusz,
Szórakaténusz,
Szóraka-tiki-taka,
Alabala-bambusz(ka)!

Bújj, bújj, zöld ág

Bújj, bújj zöld ág,
Zöld levelecske!
Nyitva van az aranykapu,
Csak bújjatok rajta!
Rajta, rajta!
Leszakadt a pajta,
Benn maradt a macska.

Haj, ki kisze, haj!

Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!
Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget!
Haj, ki kisze, haj! Süss be hozzánk fényes Nap!

Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!
Jöjjön a tavasz, vesszen a tél!

Ezzel a mindig nagy sikert arató télűző kiáltással, mondókával zavarjuk el a gonosz, hideg telet, a kiszét – és köszöntjük a melengető, napsugaras tavaszt. Éljen a tavasz! – így búcsúzunk el a gyerekektől.

Íme, a legsikeresebb játékos táncdalunk, játékleírással:

SZERVUSZ, KEDVES BARÁTOM! (2. és 3. versszak: Szendrey Marót Ervin)

– Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!         A A / A D / A E / A A / 
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.               A A / A D / A E / A A / 
Sánta lovam, paripám hízik a mezőbe',                            A E / A A/ D D / E E //:
Szép asszony szeretőm lakik Debrecenbe'. ://               A E / A A/ D D / E E

– Szervusz, kedves barátom, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.
– Gyógyuljon meg paripád, de most gyalog jöjj el!
//: Száz tündér kisleány várja: táncra kérd fel! ://

– Szervusz, kedves kisleány, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek jó legény, sok munkám van hátra!
– Megvár az még holnap is! Segítek majd néked!
– //: Úgy legyen, menjünk hát! Sergek, forgok véled! ://

(Erre a dalra lehet legjobban mulatni, mert az utolsó sorokat sokszor ismételve mindig változtatjuk a forgásirányt: most emerre forog…., most amarra….A táncot énekelve eljátsszuk és táncoljuk a következőképpen az első két versszakban: kezet rázunk bemutatkozásként az első sorokra a párunkkal, a másodikra egymás kezét vízszintesen rázzuk, 3. és 4. sorra szemben egymásba karolva szökdécselünk körbe-körbe, indiánszökdeléssel, soronként irányt változtatva.

A 3. versszaknál a 2. sornál a kézrázás után a leány föltartott karjait s mutatóujjait jobbra-balra ingatja. A 3.sorra a legény fölemeli erős karjait, s megfeszíti izmait, így csábítja a leányt táncolni – a szövegtanuláskor elmondjuk, hogy a fiú megígéri a lánynak – akinek sok munkája van – hogy majd ő segít neki a tánc után: mosogat, takarít.... ekkor megkérdezzük a lányoktól: "lányok, ti ezt elhiszitek a fiúknak?" – de hát a lányok elhiszik a legények ígéretét, beléjük karolnak, és a 4. sorra seregnek, forognak, soronként irányt változtatva – s közben daloljuk: "Úgy legyen, menjünk hát! Sergek, forgok véled!" – a "véled" szóra a táncmester bekiáltja mindig hogy "emerre", vagy "amarra" – felváltva. Nagy ügyességet igényel szökdécselés közben nyolc ütemenként irányt változtatni. Az ügyesebb párok rendkívül élvezik ezt a mókás táncot, jó sokszor érdemes elismételni s eltáncolni az utolsó sorokat.)

SZERVUSZ, KEDVES KISLEÁNY! (NÉPDAL – SZENDREY MARÓT ERVIN.– az eredeti a 3. versszak)

– Szervusz, kedves kisleány, gyere vélem táncba! A A/ A D / A E / A A /
– Nem mehetek jó legény, sok munkám van hátra! A A/ A D / A E / A A /
– Megvár az még holnap is! Segítek majd néked! A E / A A / D D / E E /
– //: Úgy legyen, menjünk hát! Sergek, forgok véled! :// A E / A A / D D / E E /

– Szervusz kedves barátom, gyere vélem táncba!
– Nem mehetek barátom, mert a lovam sánta.
Sánta lovam, paripám hízik a mezőbe',
//: Szép asszony szeretőm lakik Debrecenbe'. ://

Csujogatások – megtanulunk pár csujogatást is, egy-egy sort megismételnek a gyerekek – ti ti ti ti ti ti tá – egyik lábukkal dobbantva az ütemre, új sornál másik lábukkal. A versszakok végén hangosan csujogatunk, hujjogatunk: „Hujj-jujj-jujj-jujj-jú-jú!” – ti ti ti ti tá tá.

Aki nem tud táncolni,
Menjen haza aludni!
Lám én tudok táncolni,
Itt maradok mulatni!

Ez a lábam, ez, ez, ez,
Jobban járja, mint emez,
Édes lábam jól vigyázz,
Mert a másik meggyaláz!

Ez a kicsi mulatság
Tartana, míg a világ!
Három éjjel, három nap,
Kimulatom magamat!

Én se kicsi, te se nagy,
Éppen hozzám való vagy!
Túrót ettem, puliszkát,
Attól nőttem ekkorát!

…

A fölhasználható táncos dalok címeit és a dalszövegek egy részét ide kattintva is megtekintheti!